|
|
|
| Előadó: | Rudolf /musical/ |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Rudolf:
Nem figyel énrám, nem hall meg engem,
Ön másra figyel, mindig mást ért azt hiszem,
Nem hall meg engem...
Ferenc József:
Ön nem hall meg engem!
Rudolf:
Emlékszem 6-7 éves voltam, ott állt az ajtóban és nézett,
Egy büszke óriás figyelt, s nevetett,
úgy érzem, hogy akkor még szeretett...
Ferenc József:
Igen, a gyermekekkel könnyű,
mikor még őszinték és tiszták,
ám a gyermek gyorsan felnő, és elfelejti honnan érkezett.
De mikor felnőtt és férfi lett,
elvész a bizalom, tisztelet,
azt hiszi, mindent lehet!
Rudolf:
Megszabná életemet!
Ferenc József:
Mit tudsz az életről? Mondd!
Rudolf:
Mindig én vagyok áldozat...
Ferenc József:
A birodalom a fontosabb!
Egy császár mindig erős.
Rudolf:
Sok emberért felelős, sorsokért, vágyakért!
Ferenc József:
Hiába minden, nem hallja bárhogy is óvom én!
Rudolf: Kár mindig félni!
Ferenc József:
Légy liberális, ez szörnyűség!
Rudolf:
Álmodni szép jövőt, ez még nem bűn.
Fejlődés, csak semmi más.
Ferenc József:
Nagy hiba a kapkodás.
Rudolf: Közérdek a haladás...
Ferenc József:
Hiába minden, félreért engem.
Rudolf: Középkor a 20. század kapujában!
Ferenc József:
Már ötszáz éve, hogy áll ez a trón.
Rudolf: De most szenved a birodalom,
Sok-sok besúgó kegyenc között.
Ferenc József:
Miért gúnyol? Győzni csak így lehet!
Rudolf: A múltban ragadni rettenet!
Ferenc József:
Vas kézzel tarts az irányt,
Ne tűrj el semmi viszályt!
Rudolf:
Ne érezz semmi hiányt!
Ferenc József:
Hiába minden, nem hallja bárhogy is óvom én!
Rudolf:
A szíve jégverem.
Frenc József:
Nem hall meg engem!
Rudolf:
Nem állok útjába, miért tenném?
Hiszen itt változás, bolond remény!
Csak fojtó füst az egész, sok olcsó alku, és kész!
Ferenc József:
A rendszer működik, minden rendben!
Rudolf:
Csak játszom az ostobát...
Ferenc József:A falnál láson tovább!
Rudolf:Egy felkelés nincs már messze!
Ferenc József:
Miért nem, értesz meg engem?
Mondd, miért nem?
Rudolf: Oh, miért nem?
Frenc józsef:
Mondd, miért nem?
Rudolf: Oh, miért nem?
Rudolf és Ferenc József:
Sohasem!
Rudolf:
E kudarc újabb szégyen,
ön meg nem érthet engem.
Rudolf és Frenc József:
Ám búcsúzzunk fenségesen!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
