|
|
|
| Előadó: | Katona Klári |
|---|---|
| Album: | Mozi |
| Megjelenés: | 1989 |
| Hossz: | 5:54 |
| Szövegírók: |
Sztevanovity Dusán |
|
Presser Gábor |
|
| Kiadó: | Hungaroton - Pepita |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Látod, megmozdulnak a képek,
hogy lásd, mi elmúlt már,
amit nem szeretnél látni,
amit végignézni fáj,
látod akkor is, hogyha nem szabad,
míg csak szétszakad a kép...
Én már láttam, láttam házat,
melyből lelkek füstje szállt,
én már láttam a téboly démonát
a kőtalapzatán,
én már láttam a hazugság roskatag oszlopát,
és őket is láttam már,
akik hittel, tűzzel, vérrel festik át.
Én már láttam, milyen az ünnep, ha mindenki fél,
láttam, a piszkos fényt, melyet taps kísér,
és én láttam, amit nem hiszek, s nem mutatnak meg,
mégis volt, mégis van,
hisz láttam én.
S én már láttam nem várt gyereket,
kinek nem jutott már szeretet,
s a bort vigyorgó felnőttek közt
tanulta, hogyan kell élni.
És láttam én, nem tudom, miért,
a vezeklést, nem tudom, miért,
a szenvedést, nem tudom, miért,
a büntetést, nem tudom, miért.
S én már láttam az öregembert,
bot kezében, hogy ne legyen egyedül,
ő, aki mindent látott, s nyugodtan lép,
mert tudja, hogy a semmi felé tart...
És a kő, és a sárguló zöld,
az ablaktalan ház és a feltépett föld,
nekem minden együtt ő,
aki hasonlított rám,
kiben nincs már több erő,
akit szeretni már nincs idő, nincs idő, nincs idő
nincs is ő.
Én már láttam, ahogy szeretlek, féltelek,
s ahogy egyszer meg kell, hogy védjelek,
érzem kezed melegét,
ez a végtelenség,
de még itt vagy, kezünk még nem tépték szét...
S én már láttam,
az életem mégsem elég,
ó, hogy ne tépjék szét.
Én már láttam a feltámadt gyűlöletet,
én már láttam a föltépett földsebeket,
hogy hogyan veszítelek el,
aztán semmi se fáj,
senki nem keres már,
és én láttam, hogy mégis fáj...
De ezért kár sírni, kedves,
ez nem az élet,
ez csak egy film.
Megérkezett Szlimmy „Golyóálló” címre keresztelt vadonatúj EP-albuma, mely egy olyan vászon lett, amire készítője több stílust elegyítve, mégis harmonizáló, mesteri ecsetvonásokkal festette fel a legutóbbi kiadvány óta eltelt időszakban átélt érzéseit.
A tavalyi esztendő végén kiadott és az egymillió Spotify-lejátszást elhagyó Röppenjünk című nagylemez óriási hatást váltott ki mind a szakmabeliek, mind a rajongók körében.
Ahogy a telet végül mindig felváltja az életet hozó tavasz, és a fák rügye is virágot hajt, úgy kedvenc rapperünk sem téblábolt, hanem rendületlenül haladt tovább az új korszakba. A „Golyóálló” anyag bizonyos értelemben egyfajta lezárás és folytatás egyben.
- A Golyóálló lemez egyrészről felengedés számomra, másrészről az útkeresésem egy újabb lépése. A Röppenjünk melankolikusabb hangulata után zeneileg és a magánéletemben is egy jó időszak következett és ez az új korong dalain is hallható, szinte az összes pozitív felhangú. Most már tudom:
a legmélyebb pontról is van visszaút, és ez elképesztően felszabadító számomra, más szemmel nézem a világot.
Összességében, egy csodás út volt nekem az új album elkészítése: rengeteg idegtépő és boldog pillanatot hozott, úgy érzem sokat tanultam magamról és a zeneiségemről a kreálási folyamatban - fogalmazott az új anyag kapcsán Szlimmy.
Andalító és nyers energiáktól lüktető dalok
Az előadó új anyagán hallható dalok egyedülálló módon tükrözik készítőjük zenei fejlődését és egyaránt kínálnak egy olykor andalító, olykor nyers energiáktól lüktető zenét. A klippel érkezett címadó dalt Szlimmy mellett DOÓR és a Fiúk zenekar gitárosa, Lengyel Levente is feltűnik szerzőként, illetve Szabikeyz és Nyitrai Péter, azaz NYPE is részt vettek az alkotói procedúrában a már ismert ANUBII$ (Mező), a Csodaszoba csapata mellett.
Az EP végére érve pedig a hallgatók garantáltan észreveszik majd magukon, amit a címadó dal is bemutat: még a legfagyosabb szív is képes felolvadni egy csepp szeretettől. Az EP-t az Akvárium Klubban mutatja be november 7-én.
Fotók: Szlimmy
