|
|
|
| Előadó: | Katona Klári |
|---|---|
| Album: | Mozi |
| Megjelenés: | 1989 |
| Hossz: | 5:54 |
| Szövegírók: |
Sztevanovity Dusán |
|
Presser Gábor |
|
| Kiadó: | Hungaroton - Pepita |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Látod, megmozdulnak a képek,
hogy lásd, mi elmúlt már,
amit nem szeretnél látni,
amit végignézni fáj,
látod akkor is, hogyha nem szabad,
míg csak szétszakad a kép...
Én már láttam, láttam házat,
melyből lelkek füstje szállt,
én már láttam a téboly démonát
a kőtalapzatán,
én már láttam a hazugság roskatag oszlopát,
és őket is láttam már,
akik hittel, tűzzel, vérrel festik át.
Én már láttam, milyen az ünnep, ha mindenki fél,
láttam, a piszkos fényt, melyet taps kísér,
és én láttam, amit nem hiszek, s nem mutatnak meg,
mégis volt, mégis van,
hisz láttam én.
S én már láttam nem várt gyereket,
kinek nem jutott már szeretet,
s a bort vigyorgó felnőttek közt
tanulta, hogyan kell élni.
És láttam én, nem tudom, miért,
a vezeklést, nem tudom, miért,
a szenvedést, nem tudom, miért,
a büntetést, nem tudom, miért.
S én már láttam az öregembert,
bot kezében, hogy ne legyen egyedül,
ő, aki mindent látott, s nyugodtan lép,
mert tudja, hogy a semmi felé tart...
És a kő, és a sárguló zöld,
az ablaktalan ház és a feltépett föld,
nekem minden együtt ő,
aki hasonlított rám,
kiben nincs már több erő,
akit szeretni már nincs idő, nincs idő, nincs idő
nincs is ő.
Én már láttam, ahogy szeretlek, féltelek,
s ahogy egyszer meg kell, hogy védjelek,
érzem kezed melegét,
ez a végtelenség,
de még itt vagy, kezünk még nem tépték szét...
S én már láttam,
az életem mégsem elég,
ó, hogy ne tépjék szét.
Én már láttam a feltámadt gyűlöletet,
én már láttam a föltépett földsebeket,
hogy hogyan veszítelek el,
aztán semmi se fáj,
senki nem keres már,
és én láttam, hogy mégis fáj...
De ezért kár sírni, kedves,
ez nem az élet,
ez csak egy film.
A színpadon köszönthetjük – mások mellett – Vágó Bernadettet, Bori Rékát, Ember Márkot, Serbán Attilát, Veréb Tamást, Szinetár Dórát és Puskás-Dallos Pétert is.
Lebilincselő utazásra hívja a nézőket a Habsburgok fényűző, mégis tragikus világába a Sisi életét megidéző Elisabeth című musical. A világ számos országában méltán híressé vált darab magyar adaptációját október 3-tól mutatja be az Erkel Színház. Most az eddig titkolt szereposztásról is lehullt a lepel.
Több mint 30 éve debütált a bécsi Theater an der Wien színpadán, és azóta is a musicalirodalom legkiemelkedőbb alkotásaként, világszerte kultikus darabként tartják számon a Habsburg császárné, Sisi sorsának egyedi arcát bemutató, Elisabeth című darabot.
Az előadás nem csupán egy történelmi musical, hanem egy mélyen emberi dráma a szerelemről, veszteségről és a halál elkerülhetetlenségéről, amely új megvilágításba helyezi a császárné alakját és örökségét. Michael Kunze szövegkönyve és Sylvester Levay zenéje egyaránt arra törekszik, hogy Sisi életének árnyalt, érzelmekkel teli oldalát tárja fel, miközben a Halál karaktere nemcsak fenyegető, hanem szenvedélyes és szinte szerelmes figuraként jelenik meg a színen. A darab a zenés színház műfajában újszerű módon ötvözi a történelmi eseményeket és a személyes sorsokat. Szente Vajk rendezése pedig egyedi megközelítést kínál azzal is, hogy
Sisi életszakaszait kettéválasztva külön szereplőt szán a fiatal és az érett, nőiességében kiteljesedett címszereplő megformálására.
A színház ezúttal is különleges módját választotta a szereposztás bemutatásának
Az Erkel homlokzatáról egy többszáz négyzetméteres fátyol ereszkedett alá az épület előtt összegyűlt közönség segítségével, megidézve ezzel Sisi – az előadásban is hasonlóan visszatérő - esküvőjét. Ezután lebbent le a fátyol a darab szereposztásáról is. Eszerint Elisabeth szerepét Vágó Bernadett és Bori Réka játssza, a fiatal Sisit Kovács Gyopár és Pásztor Virág alakítja. Puskás-Dallos Péter és Cseh Dávid Péter Ferenc József, míg Veréb Tamás és Koltai-Nagy Balázs a Halál szerepében lép színpadra. Luigi Lucheni Ember Márk és Serbán Attila lesz az Erkelben, Zsófia főhercegnőt pedig Szinetár Dóra alakítja.
