Előadó: | Utazás (Rockopera) |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Miklós Tibor |
Kocsák Tibor |
|
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Rockopera |
Címkék: | Keressük! |
(Robi):
Ott, hol a burzsujok közt
egy proli is robbanthat bankot,
én, a franzstadti kölyök
helyből is jó vagyok.
Elvtársnők, rátok hagyom
Engelset és Marxot,
mert az osztályharctól
mindörökre elbúcsúzom.
Ott, hol tombol a tavasz,
és télen is zöldek a pálmák,
nyáron végig a plázson
bikinis szexbombák.
Hol az imperializmus
meztelen valóját,
szép kis sztriptízgörlök
mindenestől megmutatják.
Monte Carlo, szívem gyarló,
kell egy hely, hol a mosoly ingyen is kapható.
Monte Carlo,
látom pördül a rulett, s röppen egy melltartó.
Onnét hajóra szállva
pár óra Málta és Leszbosz,
ott, hol ógörög romok közt
újmódi csodákat látsz.
Hogyha hófehér homokon
homokos hajadont hajszolsz,
és a szép Brünhildák néked súgják:
(Julis, Maris):
Perverzi dajcs.
(Robi):
Ott, hol nem holmi csökevény
táncolni rockyt és rumbát,
és a kokakólát sem tiltja a Ptk.
Hol az Sztk helyett, ha beteg vagy
felcsípsz egy pulykát,
ki a fekvőkúrát testre szabva
alkalmazná.
Monte Carlo, lágy és forró,
lázas, édes és tüzes, lüktet akár egy csók.
Monte Carlo,
kint a kaszinókertben cha-cha-cha szól és mambó.
Fellép a Kessler Sisters és Mr. Perry Como,
és a szöszi tündérek illata bódító.
Pár év, s az ember lehiggad,
jön majd egy kis mademoiselle,
jó nő s a kedves papája mellesleg millionaire.
Ő majd a stafírung mellé egy luxushotelt is ad,
s nálunk a magyar vendég kedvezményt kap.
És ha uncsi a pancsi jöhet egy parti póker,
és a szemem se rebben, bármennyi legyen a tét.
Itthon tök alsó voltam, ott még lehetek joker,
És ha elbúsulnék, hazaugrom kétévenként.
A szétlőtt körúti házak,
gangon a két kis öreg,
nincs pénz, majd csomagot kapnak,
a mutter még büszke lehet.
A Fradit, ha kupáért játszik,
ott kint is megnézhetem,
egy fix, hogy ott virítok
a legjobb helyen.
Monte Carlo, ott lesz frankó,
itt most jönnek a fagyok, túl nagy a zimankó.
Monte Carlo,
mint a francia pezsgő finom és dúsan habzó,
és az üzletek polcain ott ragyog minden jó.
Monte Carlo, lágy és forró,
lázas, édes és tüzes, lüktet akár egy csók.
Monte Carlo,
kint a kaszinókertben cha-cha-cha szól és mambó,
és az üzletek polcain ott ragyog minden jó.
Kell egy napszemüveg és kell egy sportos autó,
és a zsebembe sok-sok ropogós friss bankó.
Ezer kilométer, csak az a húsz ne lenne!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah