|
|
|
| Előadó: | Utazás (Rockopera) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
(Szurov):
Bajtársak, ez aztán meglepetés.
Nézzétek csak, ki jött ide.
Lady Ashton személyesen,
a nyugati világ legszebb hercegnője.
Jöjjön, csak jöjjön és igyon velem,
e mocskos zugba mi hozta át?
A szégyentől pirulhatnánk,
sehol egy karosszék,
sehol a frakkos szolgák.
(Lady Ashton):
Beszélni szeretnék önnel, őrnagy úr.
(Szurov):
Miről vagy kiről?
Árulja el.
(Lady Ashton):
Veres úrról, Veres Pálról.
(Szurov):
Legalább tudom, hogy ez a neve.
(Lady Ashton):
Láthatom őt?
(Szurov):
Nem!
(Lady Ashton):
Semmi rosszat nem tett.
Őrnagy, kérem, engedje el.
(Szurov):
A másik oldalon állt,
s ez elég ahhoz, hogy bűnös legyen.
(Lady Ashton):
Könyörögtek neki, hogy térjen haza,
aztán a katedráról börtönbe vitték.
(Szurov):
Ismerős történet, de ellenünk harcolt,
s a lőtt sebe a bizonyíték.
(Lady Ashton):
Én önt félrevezettem, de okom volt rá,
és odaát, tudja, a többiek...
(Szurov):
Ők küldték ide, hogy üzletet kössön,
és mit tett maga, tán arcul köpte őket?
Nem, Lady Ashton, ön szó nélkül átjött,
ahogy egy királynő a vérpadra lép.
Disznók közül jött, disznók közé,
a tisztaság angyalaként.
Ha ítéletet akar mondani felettem,
hát mondja el gyorsan, mondja és menjen.
Én jó katona voltam, volt miben hinnem,
de jött maga, és megrendült minden.
A haja, a parfümje, a hófehér bőre,
úgy hatott rám, mint egy kiáltás.
Hány száz év kényelem, ápolás kellett,
hogy így hasson egyszer a varázs.
Magát akartam az első pillanattól,
azóta tart ez a feszítő fájdalom.
Kérlelem istent, mint kisfiú csodáért,
álmatlan is magáról álmodom.
Ön nem azért jött Diana,
mert a többiek küldték,
nem is azért, hogy mentse a szeretőjét.
Hazudik, maga hozzám akart jönni,
mióta itt van, csak erre várt.
(Lady Ashton):
Nem!
(Tercett jön = hárman együtt, külön szöveggel)
(Lady Ashton):
Nézz rám, és nincs mi védjen,
rég elvesztem, érzem.
Nincs már hazugság, két élet elveszett
Ő volt az ellenségem, őt gyűlölni vélem.
Száz év és elszáll vad tűzbe messze hangzón.
Bármilyen fájdalmak érték,
hisz mindenben ott az elmúlás.
Gyönyörű végig e sírunkig tartó utazás.
Ő volt az ellenségem, őt
Száz év és elszáll
(Szurov):
Önmagától eljött, s úgy jött el hozzám,
hogy egy királynő a vérpadra lép.
Disznók közül jött, disznók közé,
tisztaság angyalaként.
Hozzám jött, itt járt és ítélt felettem,
egyszerre vádolt és élt egy személyben
Én jó katona voltam, volt miben hinnem,
e eljött ő, és megrendült minden.
A haja, az illata, a hófehér bőre,
úgy hatott rám, mint egy kiáltás.
Hány száz év kényelem, ápolás kellett,
hogy így hasson egyszer a varázs.
Csak őt akartam az első pillanattól,
azóta tart ez a feszítő fájdalom.
Kérlelem istent, mint kisfiú csodáért,
álmatlan is csak róla álmodom.
(Veres Pál):
Nem, senki nem születik szentnek,
és senki sincs, ki született gonosz.
De hol eltépnek egymástól eszmék nevében,
minden hazug lesz, torz.
Így lesz hát minden csókunk búcsú,
és minden szavunk egy-egy búcsúszó.
S a vágyunk mit féltés és őrület táplál,
a sír felé száguldó folyó.
Egy napon, tíz vagy húsz év elmúltán,
semmi lesz, mi most még hús és vér.
Az a láz, a pillantás, az érintés,
lesz-e még, ha utunk véget ér.
Így lesz hát minden csókunk búcsú,
és minden szavunk egy-egy búcsúszó.
S a vágyunk mit féltés és őrület táplál,
a sír felé száguldó zúgó folyó.
– A fesztiválszezon végén már csak a karszalag fakó lenyomata emlékeztet a nyárra, de a közösen átélt kalandok, a felejthetetlen koncertélmények és a frissen megtapasztalt szabadság érzése velünk maradnak. Ezeket az élményeket és az általuk felvetett kérdéseket vizsgálja a Fesztiválország című zenés mozifilm – szól a beharangozó.
Fotó: JUNO11
Kötelező és marginális nyilatkozatok a Fesztiválországban
A legismertebb magyar fesztiválszervezők szólalnak meg: Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Márta István, Oszkó-Jakab Natália, Valde Orsolya, Varga Balázs, Lovasi András és persze kihagyhatatlan Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi. Emellett Lovasi András, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, a Quimby, Дeva, Sisi, a Margaret Island, a Blahalouisiana is mesél a fesztivál-élményekről.
Müller Péter Sziámi a film díszbemutatóján
Fotó: JUNO11
De miért maradtak ki olyan fesztiválok, amelyek máig meghatározó szereplői (Campus) vagy azok voltak (Hegyalja) a hazai fesztivál-történelemnek? Irreleváns a Dope Calypso és Soma Mamagésa megszólalása. Soma talán épp a forgatás idején lépett fel az Everness Fesztiválon és ezért nyilatkozott, nem derül ki. Önnön erőltetett poénjain nevetgélő, a Szigeten felbukkanó Nánásiék sem adnak hozzá a filmhez. Megszólal még Sisitől Grandpierre Attilán, az átszellemült Varga Líviuson át Beton.Hofiig Beck Zoli és Eke Angéla is, azonban a film készítőinek koncepciója így sem nyilvánvaló.
– A szerkesztési elvem az volt, hogy a hazai fesztiválvilág sokszínűségét mutassuk be, tehát egy-egy fesztiváltípus vagy szubkultúra reprezentálója került be a filmbe – fogalmazott Csizmadia Attila, rendező.
Csizmadia Attila rendező és Varga Lívius (Quimby)
a díszbemutatón
Indokolatlan, hogy a széttetovált, extrém külsejű modell Szintia, aki életében először járt (a Sziget) fesztiválon, egy önálló szeckiót kapjon a filmben. Nem elegáns az sem, hogy olyan nyilatkozatok is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes előadók mely fesztiválokat nem ismerik. Elmondható kulturáltan (ahogyan a Gryllus-testvérek megbeszélik az Ozora Fesztivált – és ez még vicces is), de ha mégsem sikerül, talán célszerűbb kihagyni az adott véleményt.
A Gryllus-fivérek a film egyik jelenetében
Fotó: JUNO
Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Bánkitó Fesztiválról vagy hogy ismerjük-e a Fekete Zajt, nem tanácsos sértő megjegyzésekkel illetni az adott műfaj kedvelőit. Zenei stílusokról és azok rajongóiról illetlenség bántó dolgokat mondani, pláne ha színpadi ember az illető. Így épp az az elfogadás és nyitottság veszik el a történetből, amelyet hangsúlyoz.
Történetmesélés
Talán épp egy fiktív szereplős történet tette volna kerekké a filmet és törölte volna el a kissé nyers, dokumentumfilmes jelleget? (Ahogyan a Mi vagyunk Azahriah-filmnek jót tett az extra eseményszál.) A Fesztiválország a közlemény szerint abba a filmes hagyományba szeretne illeszkedni, amelynek mérföldkövei az Oscar-díjas Woodstock (Michael Wadleigh, 1970), a Glastonbury (Julien Temple, 2006) vagy az avantgárd Global Groove (Nam June Paik, 1973). Ez sajnos, nem sikerül neki.
Remek lépés volt az archív felvételek modern kori újraforgatása
Gerendai Károlyt már az első Sziget Fesztiválok idején is kamerák kísérték. Számos legendás lépésének (ahogyan sétál a K-hídon vagy a Hajógyárin) eredetijét és reprodukcióját is láthatjuk a Fesztiválországban. A kilencvenes években a fiatalok mertek nagyot álmodni. Megteremtették azt az atmoszférát, amely hazánkat Európa fesztivál-nagyhatalmává tette. Így lett a Diákszigetből Európa legsokszínű fesztiválja. Így élte az álmát a fiatal Gerendai is.
Lovasi András mesél arról, hogy hogyan találták ki a Fishing On Orfű fesztivált. Márta István arról sztorizik, hogy hogyan gyökerezett ki a Balaton-felvidéki falu pajtájából a Művészetek Völgye, amelyet aztán a Gryllus-fivérek értékes munkája is formált. Olyanná, amely ma lehetővé teszi, hogy az egykori Kapolcsi Művészeti Napok mára a nyár egyik legnagyobb kulturális ünnepe legyen.
Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere a film egyik
jelenetében
Fotó: JUNO11
A legjobb plakátragasztók a KFT-nek dolgoztak: a Volt Fesztivál alapítói
Szívmelengető érzés, ahogyan Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert abban a tornateremben mesél, amelyben a legendás soproni fesztivál alapjait lefektették. Kezdetben maguk plakátoltak. Majd híre ment, hogy ezt milyen jól csinálják, a KFT zenekar is felkérte őket a feladatra.
Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert fesztiválszervezők a film
díszbemutatóján
Fotó: JUNO11 Facebook
A Sziget Fesztiválon Torgyán József is tiszteletét tette
A Független Kisgazdapárt elnöke nyomatékosította a fiatal srácokban, hogy az a fontos, hogy a csajoknál jól teljesítsenek. Akkoriban a rendezvényen Drogbusz is volt – a szerhasználat ellen kampányolt – nevét sokan félreértelmezték.
Lemmy (Motörhead), David Bowie, vagy épp a az egyik utolsó Linkin Park-koncert az énekes tragikus öngyilkossága előtt Sopronban. A balatoni nyár vízparti élményei, a Bánki-tó bája, a Fekete Zaj experimentális zenéinek sötét mélysége és Paloznak lankáin szálló melódiák egy pohár gyöngyöző bort kortyolgatva – ez mind része a magyar fesztivál-kultúrának.
És a porból lett szabadság, ahogyan a film mottója hangzik. Pillanatnyi emlékképek, a hazai fesztivál-történelem hangulatos mementói, amelyek jólesőn melengetik a néző szívet.
A Blahalouisiana fesztiválkoncertje
Fotó: JUNO11
Életed mozija – hangzik a film másik szlogenje
A fiatalabb generációknak is annyit ad ez a film, mint a hőskor fesztiválozóinak? Inkább azok számára gazdag és üdítő, akik nem a zenei szektor szereplői és most pillantanak be először a magyar fesztiválok kulisszái mögé?
Egy korszak vége a hazai fesztiválozásban
Ahogyan Lobeinwein Norbert fogalmaz: most jött el egy korszak vége. Noresz az idei Strand Fesztiválon, a Dalszerző podcastjében beszélt arról, hogy a közelmúltban beszélgettek a szervező kollégákkal arról, hogy hogyan haladhat tovább a fesztiválok jövője a mai Magyarországon.
Vajon a jövő generációja is megtapasztalhatja majd, hogy milyen érzés a porból lett szabadság?
Közönség-találkozós vetítések listája itt.
A Fesztiválország 2025. szeptember 18-tól országosan látható a hazai mozikban.
Fotók: JUNO11
