|
|
|
| Előadó: | Utazás (Rockopera) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
(Szurov):
Bajtársak, ez aztán meglepetés.
Nézzétek csak, ki jött ide.
Lady Ashton személyesen,
a nyugati világ legszebb hercegnője.
Jöjjön, csak jöjjön és igyon velem,
e mocskos zugba mi hozta át?
A szégyentől pirulhatnánk,
sehol egy karosszék,
sehol a frakkos szolgák.
(Lady Ashton):
Beszélni szeretnék önnel, őrnagy úr.
(Szurov):
Miről vagy kiről?
Árulja el.
(Lady Ashton):
Veres úrról, Veres Pálról.
(Szurov):
Legalább tudom, hogy ez a neve.
(Lady Ashton):
Láthatom őt?
(Szurov):
Nem!
(Lady Ashton):
Semmi rosszat nem tett.
Őrnagy, kérem, engedje el.
(Szurov):
A másik oldalon állt,
s ez elég ahhoz, hogy bűnös legyen.
(Lady Ashton):
Könyörögtek neki, hogy térjen haza,
aztán a katedráról börtönbe vitték.
(Szurov):
Ismerős történet, de ellenünk harcolt,
s a lőtt sebe a bizonyíték.
(Lady Ashton):
Én önt félrevezettem, de okom volt rá,
és odaát, tudja, a többiek...
(Szurov):
Ők küldték ide, hogy üzletet kössön,
és mit tett maga, tán arcul köpte őket?
Nem, Lady Ashton, ön szó nélkül átjött,
ahogy egy királynő a vérpadra lép.
Disznók közül jött, disznók közé,
a tisztaság angyalaként.
Ha ítéletet akar mondani felettem,
hát mondja el gyorsan, mondja és menjen.
Én jó katona voltam, volt miben hinnem,
de jött maga, és megrendült minden.
A haja, a parfümje, a hófehér bőre,
úgy hatott rám, mint egy kiáltás.
Hány száz év kényelem, ápolás kellett,
hogy így hasson egyszer a varázs.
Magát akartam az első pillanattól,
azóta tart ez a feszítő fájdalom.
Kérlelem istent, mint kisfiú csodáért,
álmatlan is magáról álmodom.
Ön nem azért jött Diana,
mert a többiek küldték,
nem is azért, hogy mentse a szeretőjét.
Hazudik, maga hozzám akart jönni,
mióta itt van, csak erre várt.
(Lady Ashton):
Nem!
(Tercett jön = hárman együtt, külön szöveggel)
(Lady Ashton):
Nézz rám, és nincs mi védjen,
rég elvesztem, érzem.
Nincs már hazugság, két élet elveszett
Ő volt az ellenségem, őt gyűlölni vélem.
Száz év és elszáll vad tűzbe messze hangzón.
Bármilyen fájdalmak érték,
hisz mindenben ott az elmúlás.
Gyönyörű végig e sírunkig tartó utazás.
Ő volt az ellenségem, őt
Száz év és elszáll
(Szurov):
Önmagától eljött, s úgy jött el hozzám,
hogy egy királynő a vérpadra lép.
Disznók közül jött, disznók közé,
tisztaság angyalaként.
Hozzám jött, itt járt és ítélt felettem,
egyszerre vádolt és élt egy személyben
Én jó katona voltam, volt miben hinnem,
e eljött ő, és megrendült minden.
A haja, az illata, a hófehér bőre,
úgy hatott rám, mint egy kiáltás.
Hány száz év kényelem, ápolás kellett,
hogy így hasson egyszer a varázs.
Csak őt akartam az első pillanattól,
azóta tart ez a feszítő fájdalom.
Kérlelem istent, mint kisfiú csodáért,
álmatlan is csak róla álmodom.
(Veres Pál):
Nem, senki nem születik szentnek,
és senki sincs, ki született gonosz.
De hol eltépnek egymástól eszmék nevében,
minden hazug lesz, torz.
Így lesz hát minden csókunk búcsú,
és minden szavunk egy-egy búcsúszó.
S a vágyunk mit féltés és őrület táplál,
a sír felé száguldó folyó.
Egy napon, tíz vagy húsz év elmúltán,
semmi lesz, mi most még hús és vér.
Az a láz, a pillantás, az érintés,
lesz-e még, ha utunk véget ér.
Így lesz hát minden csókunk búcsú,
és minden szavunk egy-egy búcsúszó.
S a vágyunk mit féltés és őrület táplál,
a sír felé száguldó zúgó folyó.
A PUF túl az ezer-ötszázadik koncerten még mindig arra vágyik, hogy minél többször tudjon találkozni a közönségével.
Az Akvárium Klubban 2025. november 8-án koncertezett a Pál Utcai Fiúk. A PUF közönsége nagyrészt abból a korosztályból áll, amely a fénykorban is hűségesen követte a csapatot. Ez pedig a fővárosi koncert hangulatán is érzékelhető volt: különösebb tombolás nélküli, klasszikus buli-hangulat jellemezte az estét.
– A nyolcvanas években alakult Pál Utcai Fiúk Magyarország egyik legrégebben játszó alternatív rock zenekara. A csapat garázs-zenekarként, autodidakta módon kezdte el a zenélést, majd a rendszerváltás után már rendszeresen turnézott és sorban adta ki lemezeit. Népszerűségét többek között annak is köszönheti, hogy megalakulása óta folyamatosan koncertezik – szólt a beharangozó.
Pál Utcai Fiúk-dalszövegek itt.
A zenekar által tervezett nyolc órai kezdés úgy volt fél kilenc, ahogyan az az eseményben feltüntetésre került. Így már nem is tűnt annyira gigahosszúnak a koncert, ahogyan azt előzetesen ígértek, hiszen a másfél órás koncert átlagosnak számít.
A kényelmes dallista nem jelentett meglepetést, de nem is okozott csalódást
Leskovics Gábor ezt az estét is a tőle megszokott energiával vezetett végig. Leszámítva az új vagy kevésbé koncertfavorit dalokat, amelyeket nem vagy alig ismert a közönség. Lecsó az ilyen nóták végén köszönte, hogy meghallgattuk – ezt eléggé közönyösen tette és talán emiatt némiképp kiábrándítóan is hatott.
Félek, Jégkirálynő, Balatonszepezd, Szerelemharc, Milyen állat, Utolsó év, Nincs menedék, Hajsza, Csak úgy csinál, Nehéz idők, A bál – a legnagyobb kedvencek egy része tehát maradt el.
Torz és fülsértő hangzás rontott a koncert élvezeti értékén
Az sem volt felemelő, hogy közel a teljes koncert alatt problémák voltak a hangzással. Talán rossz helyen álltunk, de az a sok ember körülöttünk, aki szintén többször is befogta a fülét, hogy tompítsa a fülsiketítő torzulást, nem tévedhetett ekkorát. Érdemes lett volna meghallgatni egy hangosítónak kívülről – és nem csak a hangpultból a koncertet. Sokat rontott az este élvezeti értékén a rossz hangzás – és ehhez nem kellett vájtfülűnek lenni.
A családos anyuka talán önnön fiatalságát kereste a Pál Utcai Fiúk koncertjén
A dallista nem hozott meglepetéseket. Ahogyan a zenei szleng mondja: korrektül letolták a bulit. Érdekesebb volt ennél a közönség összetétele. Nagyrészt abból a korosztályból állt, amely a zenekar fénykorában, a kilencvenes és kétezres években volt kamasz vagy fiatal felnőtt. És aki most már családosként éli újra fiatalságát. Így volt ezzel az előttem álló anyuka is (jegygyűrű), aki kissé már kapatos állapotban vonaglott és láthatóan igyekezett megtalálni fiatalkori énjét, s lelke mélyén azt a mámoros érzést, amelyet a húszas éveiben érzett a PUF koncertjén.
Fotó: Pál Utcai Fiúk FacebookAkvárium Klub
