|
|
|
| Előadó: | Utazás (Rockopera) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
(Csepege):
Dobre vecser őrnagy elvtárs,
meghoztam a vodkát, uborkát.
Önöknek pedig mit hozhatok?
(Herr Kretschmer):
Nekünk pálinkát.
(Frau Kretschmer):
No de Hanzi!
(Szurov):
Merre járt, Lady Ashton?
Az utcán ilyenkor veszélyes.
Máskor tőlem kérjen kíséretet.
(Lady Ashton):
Halat rendeltem holnapra.
(Cotteril):
A búcsúebéd halászlé lehetne.
Feltételezve persze, hogy megjön az engedély.
(Szurov):
Ha semmi nem jön közbe, van rá esély.
(Lady Ashton):
Megyek, elmondom Fleming úrnak is.
(Rheinalderné):
Örülni fog, úgy gondolom.
Egy halászlétől rendbe jön szegény.
(Csepege):
Halászlé?
Gyerünk lányok, igyekezzetek,
mozgás, mozgás!
(Szurov):
Muzsikát, tavaris Kálmán.
Ismerik ugye Kálmán urat?
A helyi intelligencia képviselője.
(Kálmán):
Ja.
(Szurov):
Na zdarovje!
Kálmán úr,
ha lehetne egy kicsit tüzesebbet, gyorsabbat.
(Billy):
Apu, ez rocky.
(Susie):
Juhé.
(Csepege):
Kálmánkám, a jó isten áldja meg,
nehogy már jazz-t játsszon itt nekem
az őrnagy elvtárs úrnak.
(Kálmán):
Most mi baja van?
Gyorsnak ez is gyors, nem?
Szurov:
Várj csak! Azt játszd, hogy...
(Kálmán):
Hát mér nem ezzel kezdte?
Meg van ez, egy séróban.
Szergej, szálljál be azzal a harmonikával,
mert kinyomom a szemed,
aztán mehetsz, amerre látsz.
(Szurov):
Faluvégen él egy lány,
fehérebb a rózsánál,
átfognám a nádszál derekát,
táncba vinném Dusenykát.
Iris a neve, ugye?
(Rheinalderné):
Igen.
(Szurov):
Akkor ezt Irisra isszuk.
Faluvégen szép kislány,
csillogóbb a harmatnál,
átfognám a sej-haj derekát,
táncba vinném Másenykát.
Most maga jön.
Frau Kretschmer:
Gredchen.
(Szurov):
Gredchen.
És most Lady Ashton, Diana,
ha meg nem sérteném...
Van-e nála büszkébb lány?
Ragyogóbb a gyémántnál.
Átfognám a nádszál derekát,
de mit tegyek, ha meg sem lát?
(Avron):
Újból és újból lövések.
(Frau Kretschmer):
Vége már sose lesz ennek.
(Kapitány):
Tavaris major jöjjön ki, kérem.
(Szurov):
Hagyj most!
(Kapitány):
Muszáj jönnie.
(Rheinalderné):
Bill, Susan, felmentek azonnal!
(Billy):
Mama, hadd maradjunk, kérlek.
(Susie):
Nem megyek sehova, táncolni szeretnék.
(Rheinalderné):
Ne halljak ellenkezést.
(Szurov):
Kapitány, neked kell megtenned.
Én nem tudom, én nem vagyok rá képes.
(Kapitány):
Igenis, tavaris major.
(Cotteril):
Mi volt ez?
Ha megkérdezhetem.
(Szurov):
Csak egy ló, a lovam.
A fél életem.
A Don mellől vonattal hozattam ide.
Három napig utazott, hogy velem legyen.
De itt nincsenek sztyeppék,
minden házban ellenség,
nincs itt más csak gránát és vasvilla.
(Cotteril):
Mi mindannyian együtt érzünk önnel.
(Szurov):
A fenébe az együttérzésükkel.
Mért hallgat a muzsika?
Menj, hívd be a fiúkat!
Mind jöjjenek, igyanak.
Igyanak a barátainkkal vodkát.
Na zdarovje!
Kérdezhetek valamit?
Ezt nem a rendőr kérdezi.
Szereti azt a férfit?
Szereti?
(Lady Ashton):
Fleming urat kérdi?
(Szurov):
Csak kedveli?
Ennyi az egész?
(Lady Ashton):
Beteg.
(Szurov):
Mi a baja?
(Lady Ashton):
Na ez már rendőri kérdés.
(Szurov):
Ezt ugye felismeri?
(Lady Ashton):
Persze. Nem tudtuk, hova tűnhetett.
(Szurov):
Itt fegyvert hordani bűncselekmény.
(Lady Ashton):
Tudja, hogy milyenek az angolok.
Mindenhol banditáktól tartunk.
(Szurov):
De ez egy orosz pisztoly.
Hol szerezte Fleming úr?
Netán Budapesten, hol folyt a harc?
(Lady Ashton):
Ön berúgott, kedves őrnagy.
Ha holnap felébred, az egész világot gyűlöli majd.
És megbánja, hogy ártatlanokat gyanúsítgat.
(Szurov):
Reméltem, nagyon reméltem,
hogy beszélni fognak.
Vagy elmenekülnek, mert az is vallomás.
(Lady Ashton):
Nincs semmiféle vallomás.
És most elmehetek?
(Szurov):
Talán ha más korban élnénk, ha egyszer...
(Lady Ashton):
Ön is tudja jól, az a "ha" lehetetlen.
(Szurov):
Ha még egy "ha" is lehetetlen,
miféle remény marad?
Tudja, Kanadában ismertem egy lányt,
miatta nem mehetek haza.
A repülőtérre sem kísérhetett ki,
a gépből mégis integettem sokáig.
Ez a mi korunk igazi baja, integetünk,
de senki nem integet vissza.
Tánc!
(Csepege):
Segíthetek, hölgyeim?
(Cotteril):
Jön, Kretschmer?
(Herr Kretschmer):
Ja vohl.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
