|
|
|
| Előadó: | Utazás (Rockopera) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
(Herr Kretschmer):
Mi történt?
(Robi):
Oroszok.
Úgy fest, meg kell, hogy álljunk.
(Cotteril):
Csak valami forgalmi zűr lehet.
(Avron):
Adná az Isten.
(Susie):
Anyu, én félek.
(Billy):
Apu, kik ezek?
(Rheinalder):
Katonák fiam.
(Billy):
Magyar katonák?
(Rheinalder):
Oroszok, a legveszettebbek.
(Forradalmár):
Segítsenek, vigyenek el?
(Lady Ashton):
Siess, mássz fel!
(Cotteril):
Hagyja Diana, reménytelen.
(Forradalmár):
Eressz el, hová viszel,
örülsz te szemét, hogy üthetsz.
(Kapitány):
A papírokat!
(Robi):
Pazsalujszta, komandant.
Umaga, Budapest.
(Kapitány):
Mindenki szálljon le!
(Robi):
Minden rendben lesz,
most nézik át az útlevelüket.
(Altiszt):
Kifelé, kifelé mind.
(Robi):
Szicsasz.
(Avron):
Ez sok jót nem jelent.
(Herr Kretschmer):
Határozottan kell fellépni, akkor értenek.
(Cotteril):
És a teherautón ott azok?
(Robi):
Azok, azok csak magyarok.
Külföldiekkel itt ilyesmi meg nem történhet.
Forradalmárok:
(Szózat) Hazádnak rendületlenül...
(Veres Pál):
Nézem őket s arcom ég,
a szégyen elborít, én is köztük állhatnék.
Mind a sírig, így fogadtuk, s halni kész, a derék.
Itt ez vár rám, ott békesség és boldogság.
Recsk poklából, ha álmom szökni bírt, csak nála járt.
És ő leküzdve ezer veszélyt,
rangját, becsületét értem áldozná.
(Éva):
Kérem, hallgasson rám.
(Veres Pál):
Nézem őket, s lelkem ég, a csend,
a békesség az az élet nem enyém.
Földi kéz el nem téphet, sírig szól a kötés.
Lehetnék bár messziről jött hős tanár.
Meglelhetném új otthonom, és új hazám.
Mert ők, akikben ott élek én.
Sorsuk vállalnunk kell, bármi is vár miránk.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
