|
|
|
|
|
| Előadó: | Utazás (Rockopera) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
(Robi):
Csókolom a kisztihandjuk, megjött a Robi,
én leszek a parancsnokuk, my name is Bobby.
A kis signorina jó előre ül,
hogy ne legyen a Robi egyedül.
(Rheinalder):
Kérem uram, megmondaná mi a helyzet?
(Robi):
A helyzet az, hogy mindnyájuknak jobb lesz odaát.
(Frau Kretschmer):
Aber was?
(Robi):
Menjünk, míg a tavarisok meg nem gondolják.
Egy pöccintés és máris duruzsol.
Az én öreg haverom.
(Cotteril):
Ezer éves, fogadom.
(Robi):
A jó magyar utakon.
(Avron):
Az lesz csak a siralom.
(Robi):
A Merciket is lehagyom.
(Herr Kretschmer):
Lerohadunk félúton.
(Robi):
Negyvennel is száguldhatunk bárhol.
Nyomás, nur nicht beszaren,
búcsút int Pável,
aztán tövig a gázt.
Nyomás, oké lesz minden,
velünk a Jóisten.
(Rheinalderné):
Billy kapod a frászt.
(Robi):
Csak Pestet gyorsan hagyjuk el.
(Avron):
Csak Bécsben lennénk már.
(Rheinalder):
A hajóhoz érjünk időben.
(Avron):
De vajon meddig lesz nyitott határ?
(Robi):
Tovább, tovább, te jó öreg kaszni,
tovább, amíg még szabad az út,
Apád, anyád, ha itt tudod hagyni,
a francba te jampi, hát annyi a múlt.
(Cotteril):
Szégyen, de a magyarokról alig tudtam mást:
vonzó nők és kedves lumpok, futball, paprikás.
De hogy bátorságból ők adnak leckét
a világnak, ez váratlanul ért.
(Rheinalder):
Hát Kossuthról és Rákócziról nem is hallott még?
Vér folyt itt a szabadságért évszázadonként.
(Herr Kretschmer):
A nagyszüleink innen mentek el.
(Robi):
Elmegy innen mindenki.
(Avron):
Az én apám is váradi.
(Robi):
Úgy szoktuk ezt mondani.
(Cotteril):
Fogadjuk, egy újabb vicc.
Avron:
A bokorban is vicc terem.
(Robi):
Ha minden magyar útra kel,
az utolsó a lámpát oltsa el.
(Mind):
Tovább, tovább, túl nagy a csend már,
tovább, amíg még szabad az út.
Tovább, ahol csak béke és rend vár,
Az osztrák sorompón, a határon túl.
(Robi):
Nyomás, elég a pártból,
akárhogy pártol
a sok kirgiz rokon.
Nyomás, Szibériától Ibériáig csak nem érnek utol.
SZB titkárt, párttitkárt, sok ÁVÓ-s bitangot,
begyűjtést és besúgást, jóccakát itt hagyok.
Tovább, tovább a lenini útnál
csak jobb lehet egy párizsi út,
Monsieur Robert, egy évtized múltán,
mint francia polgár, vesz húsz ilyen buszt.
(Billy):
Apu, az a bácsi ott magában beszél.
(Rheinalder):
Ülj le, kisfiam.
(Veres Pál):
Halott kisfiú, fekszik az út szélén.
A Knézich utcánál, kiégett tank, akár a szél.
Égő hús szagát hozza át a füst, a szél.
Döbbent némaság, senki nem beszél.
(Cotteril):
Segíthetek?
(Lady Ashton):
Bízza rám.
Megígértem Prescottéknak, hogy gondját viselem.
Van egy kis vizük?
(Herr Kretschmer):
Sörrel is lecsúszik.
(Frau Kretschmer):
Tessék.
(Lady Ashton):
Köszönöm.
Tessék, itt a gyógyszer.
Próbálj pihenni.
Hány évig vártam, hogy jelt adj,
hány évig várattak rád,
hány évet vett el tőled és tőlem
az átkozott világ.
(Robi):
Nyomás, még vagy három óra,
az fix, hogy este nyolcra
már Bécsben leszünk.
(Gyerekek):
Bécsben leszünk.
(Falucci):
Aludj, álmodj bambina, nem hagy el Maria.
(Avron):
Egész szépen megyünk.
(Gyerekek):
Szépen megyünk.
(Veres Pál):
Istenem, hol vagyunk?
(Lady Ashton):
Úton vagy, itt vagy velem.
(Robi):
Vár ránk a nagy szabadság.
(Lady Ashton):
Pihenj még!
(Veres Pál):
Ne hagyj el!
(Mind):
Tovább, tovább csak pár óra Bécsig,
tovább, talán már nem lehet baj.
Kihalt tanyák, kis fejkendős nénik,
egy puska se rémít, itt nincs csatazaj.
Tovább, tovább túl nagy a csend már,
tovább, amíg még szabad az út.
Tovább, ahol csak béke és rend vár,
az osztrák sorompón, a határon túl.
Tovább..
(Robi):
A tetves rohadt mindenit ennek a szemét világnak.
Ezt kapd ki Robi, nyugalom Bubi.
Semmi baj míg engem látnak.
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
