|
|
|
| Előadó: | Kacsafarhát |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ne egy légy a sokból, tiszteljenek téged!
Mert ha meghasonulsz önmagaddal: nincs mese, véged!
Elfecsérelt évek, kimondatlan szavak
és normális ember is olyat tesz, amit nem szabad,
mert visszagondol mi akart és mi lett belőle:
a központi hivatal degenerált adóellenőre.
Hová tűntek a fiatalkori álmok és vágyak,
amire minden jóérzésű ember boldogan vágyhat?
Nehéz gyerekkora volt, sajna előfordul ilyen.
Nem tudta teljes családba élni, ünnepelni milyen?
Nem volt vigasz, csak hogy jobb lesz majd a jövő.
Így lett álmodozó, vágyálmokat szövő.
Hős akart lenni, akit tisztel a nép,
aki évei teljében felkiálthat: az életem szép!
Álmaiban mindenki csak őt imádta,
minden ember kórusban a nevét skandálta.
Kamaszkori ábrándjai ma már holtan hevernek.
Megrohanják az emlékek és gondolatot kevernek:
mire pazarolta az éveket és az életet?
Bármi is volt, csak egy lett a sok közül,
unottan látja a világot a fásultság maszkja mögül.
Várta, hogy majd jobb lesz, de nem, nem sőt!
Hiszen nem volt lány, aki szerette volna őt.
Lett, lett volna alkalom, de nő nélkül maradt.
Nagyon elcs***te, az idő meg csak haladt.
Rájött az igazságra: minek a jóra várni?
A pillanatban kell az örömet megtalálni!
És mivel nem szerette nő, ezért érzéktelenné vált:
iszonyú pedánsan betartott minden szabályt.
Önsajnálat, bánkódás tölti ki mindennapjait,
klotyópapírként használja oklevelei lapjait.
Monotonná vált számára a munka, az élet,
sok ember ezért ér önkezétől véget,
mert nem tudja elviselni, hogy még mindig azt bántja az ég,
aki a sorscsapások alatt úgyis meghajtaná fejét!
Elmélkedik, bánkódik és behunyja a szemét:
a világ változott, vagy én lettem szemét?
Itt a dilemma, talán megölje magát.
Nem tudja elviselni az unott élet szagát.
Nem tudja felidézni a gyerekkori ábrándképet.
Egy kívánsága van csak: érjen végre véget!
Visszaszámlálás: a lélek elhagyja a testet.
Leperegnek emlékek, miket a robbant agy festett.
Furcsa mód nem érez rosszat, csak nyugodt meleget,
felragyogó arcokat, miket megszépít a szeretet.
Apró kora emlékei, mikor együtt volt a család.
Hallja a szelíd szülők megnyugtató szavát.
Közös élmények, egy vidámparki fénykép.
Nem tud haragudni, mindent elfogad tényként.
Látja vitáit apjával, mikor összeveszett vele,
nem maradt ideje kibékülni: ebbe nem nyugodott bele.
Látja barátait, akik a pénz rabjai lettek,
pedig, hogy ellenezték mikor rappet vettek.
Mit lát most értékként? B***ottul nem a pénzt!
Többre értékel egy munkahelyi beszélgetést.
Hamvasztás, égés, mindig repülni szeretett volna,
kérjük hagyja el a testét, már nincsen semmi dolga!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
