|
|
|
| Előadó: | Kacsafarhát |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Rám borul a négy fal, lassan múló idő.
Nem érdekel immár, milyen lesz a jövő.
Minden egyes nap olyan, mint a többi.
Én is csak egy vagyok, aki büüntetését tölti.
Megbűnhődök, mert bűnt követtem el.
Az élet poohara egy mérgezett kehely,
olyan kehely, amiből innom volt muszáj.
Csalódások sora mindent össze-vissza kuszál.
Hosszú rabság nehéz éveit idebenn töltöm.
Szigorú a fegyház, szigorú a börtön.
Nap nap után lelket ölő monotonitás,
nincs már témánk, nem beszél a régi cellatárs.
Felröppenne gondolatom, de megakaszt a rács:
Ne bántsd embertársad! -ez mindig jó tanács.
Pici madár jön, ő az igazi barát,
akárhová vittek, mindig megtalált,
elmondja mi újság, s bár végighallgatom
egyre csak töprengek azon az átkozott napon…
Mindig gyengém volt az erős-gyors harag,
ha később érek haza, talán minden megmarad,
de láttam nőjét életemnek más nyakába bújni:
nem tehetek róla, muszáj voltam szúrni…
Madárkám közben tovább is beszél,
pedig jól ismer már, vigaszt nem remél.
Megtudom, hogy odakint is igen rossz a helyzet:
csalás és árulás, az erkölcs fogyni kezdett.
Engem ez nem izgat, sőt sem számít!
Piros vér a fehér bőrön… ez a kép még kábít.
„Gyűlölök és szeretek” ezt mondta a költő,
a fény és árnyék jellegtelen formákat öltő.
Mennyi van még hátra, talán 30-40 év?
Bármennyi is, túl sok, észvesztően kemény.
Egy perc is hosszú és egy élet is kevés,
ha visszafordíthatnám az időt, az lenne mesés!
Éjszakai órában is rámtör az a hang,
nyugtalan az életem, cél nélkül pang.
Legszebb álmom még mindig az a szomorú-bús szem,
nem felejtem el soha, bár erre törekszem,
de nincs már többé nekem se nappal, se éj:
lelkem sötét kútja mérgezett és mély.
Segíts magadon, s Isten is megsegél!
Megteszi egy öv is, ha hiányzik a kötél…
Egy rossz pillanat és kisiklik az élet.
Drága földi világ, Isten véled!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
