|
|
|
|
|
| Előadó: | Kacsafarhát |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Rám borul a négy fal, lassan múló idő.
Nem érdekel immár, milyen lesz a jövő.
Minden egyes nap olyan, mint a többi.
Én is csak egy vagyok, aki büüntetését tölti.
Megbűnhődök, mert bűnt követtem el.
Az élet poohara egy mérgezett kehely,
olyan kehely, amiből innom volt muszáj.
Csalódások sora mindent össze-vissza kuszál.
Hosszú rabság nehéz éveit idebenn töltöm.
Szigorú a fegyház, szigorú a börtön.
Nap nap után lelket ölő monotonitás,
nincs már témánk, nem beszél a régi cellatárs.
Felröppenne gondolatom, de megakaszt a rács:
Ne bántsd embertársad! -ez mindig jó tanács.
Pici madár jön, ő az igazi barát,
akárhová vittek, mindig megtalált,
elmondja mi újság, s bár végighallgatom
egyre csak töprengek azon az átkozott napon…
Mindig gyengém volt az erős-gyors harag,
ha később érek haza, talán minden megmarad,
de láttam nőjét életemnek más nyakába bújni:
nem tehetek róla, muszáj voltam szúrni…
Madárkám közben tovább is beszél,
pedig jól ismer már, vigaszt nem remél.
Megtudom, hogy odakint is igen rossz a helyzet:
csalás és árulás, az erkölcs fogyni kezdett.
Engem ez nem izgat, sőt sem számít!
Piros vér a fehér bőrön… ez a kép még kábít.
„Gyűlölök és szeretek” ezt mondta a költő,
a fény és árnyék jellegtelen formákat öltő.
Mennyi van még hátra, talán 30-40 év?
Bármennyi is, túl sok, észvesztően kemény.
Egy perc is hosszú és egy élet is kevés,
ha visszafordíthatnám az időt, az lenne mesés!
Éjszakai órában is rámtör az a hang,
nyugtalan az életem, cél nélkül pang.
Legszebb álmom még mindig az a szomorú-bús szem,
nem felejtem el soha, bár erre törekszem,
de nincs már többé nekem se nappal, se éj:
lelkem sötét kútja mérgezett és mély.
Segíts magadon, s Isten is megsegél!
Megteszi egy öv is, ha hiányzik a kötél…
Egy rossz pillanat és kisiklik az élet.
Drága földi világ, Isten véled!
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
