|
|
|
| Előadó: | Kacsafarhát |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Rám borul a négy fal, lassan múló idő.
Nem érdekel immár, milyen lesz a jövő.
Minden egyes nap olyan, mint a többi.
Én is csak egy vagyok, aki büüntetését tölti.
Megbűnhődök, mert bűnt követtem el.
Az élet poohara egy mérgezett kehely,
olyan kehely, amiből innom volt muszáj.
Csalódások sora mindent össze-vissza kuszál.
Hosszú rabság nehéz éveit idebenn töltöm.
Szigorú a fegyház, szigorú a börtön.
Nap nap után lelket ölő monotonitás,
nincs már témánk, nem beszél a régi cellatárs.
Felröppenne gondolatom, de megakaszt a rács:
Ne bántsd embertársad! -ez mindig jó tanács.
Pici madár jön, ő az igazi barát,
akárhová vittek, mindig megtalált,
elmondja mi újság, s bár végighallgatom
egyre csak töprengek azon az átkozott napon…
Mindig gyengém volt az erős-gyors harag,
ha később érek haza, talán minden megmarad,
de láttam nőjét életemnek más nyakába bújni:
nem tehetek róla, muszáj voltam szúrni…
Madárkám közben tovább is beszél,
pedig jól ismer már, vigaszt nem remél.
Megtudom, hogy odakint is igen rossz a helyzet:
csalás és árulás, az erkölcs fogyni kezdett.
Engem ez nem izgat, sőt sem számít!
Piros vér a fehér bőrön… ez a kép még kábít.
„Gyűlölök és szeretek” ezt mondta a költő,
a fény és árnyék jellegtelen formákat öltő.
Mennyi van még hátra, talán 30-40 év?
Bármennyi is, túl sok, észvesztően kemény.
Egy perc is hosszú és egy élet is kevés,
ha visszafordíthatnám az időt, az lenne mesés!
Éjszakai órában is rámtör az a hang,
nyugtalan az életem, cél nélkül pang.
Legszebb álmom még mindig az a szomorú-bús szem,
nem felejtem el soha, bár erre törekszem,
de nincs már többé nekem se nappal, se éj:
lelkem sötét kútja mérgezett és mély.
Segíts magadon, s Isten is megsegél!
Megteszi egy öv is, ha hiányzik a kötél…
Egy rossz pillanat és kisiklik az élet.
Drága földi világ, Isten véled!
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
