|
|
|
| Előadó: | Kacsafarhát |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Rám borul a négy fal, lassan múló idő.
Nem érdekel immár, milyen lesz a jövő.
Minden egyes nap olyan, mint a többi.
Én is csak egy vagyok, aki büüntetését tölti.
Megbűnhődök, mert bűnt követtem el.
Az élet poohara egy mérgezett kehely,
olyan kehely, amiből innom volt muszáj.
Csalódások sora mindent össze-vissza kuszál.
Hosszú rabság nehéz éveit idebenn töltöm.
Szigorú a fegyház, szigorú a börtön.
Nap nap után lelket ölő monotonitás,
nincs már témánk, nem beszél a régi cellatárs.
Felröppenne gondolatom, de megakaszt a rács:
Ne bántsd embertársad! -ez mindig jó tanács.
Pici madár jön, ő az igazi barát,
akárhová vittek, mindig megtalált,
elmondja mi újság, s bár végighallgatom
egyre csak töprengek azon az átkozott napon…
Mindig gyengém volt az erős-gyors harag,
ha később érek haza, talán minden megmarad,
de láttam nőjét életemnek más nyakába bújni:
nem tehetek róla, muszáj voltam szúrni…
Madárkám közben tovább is beszél,
pedig jól ismer már, vigaszt nem remél.
Megtudom, hogy odakint is igen rossz a helyzet:
csalás és árulás, az erkölcs fogyni kezdett.
Engem ez nem izgat, sőt sem számít!
Piros vér a fehér bőrön… ez a kép még kábít.
„Gyűlölök és szeretek” ezt mondta a költő,
a fény és árnyék jellegtelen formákat öltő.
Mennyi van még hátra, talán 30-40 év?
Bármennyi is, túl sok, észvesztően kemény.
Egy perc is hosszú és egy élet is kevés,
ha visszafordíthatnám az időt, az lenne mesés!
Éjszakai órában is rámtör az a hang,
nyugtalan az életem, cél nélkül pang.
Legszebb álmom még mindig az a szomorú-bús szem,
nem felejtem el soha, bár erre törekszem,
de nincs már többé nekem se nappal, se éj:
lelkem sötét kútja mérgezett és mély.
Segíts magadon, s Isten is megsegél!
Megteszi egy öv is, ha hiányzik a kötél…
Egy rossz pillanat és kisiklik az élet.
Drága földi világ, Isten véled!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
