|
|
|
|
|
| Előadó: | Kacsafarhát |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Sitku Norbert |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Felbolydult az erdő és felbolydult a rét:
mindenki hallotta az évszázad hírét.
Huhognak a baglyok és üvölt a farkas,
ugatnak a kutyák és bőgni kezd a szarvas.
Senki sem nyugszik, gyűlni kezd a tömeg,
feltűnik a király, ki nagyon bölcs, de öreg.
Ő a vén oroszlán, kit már nem kíván a nép,
dicső vezér volt valaha, ez mind nagyon szép,
de a csillaga letűnt a csillagos égről,
emelje fel a s***ét a királyi székből!
De kié lesz a trón, hiszen utódja nincsen?
Ki legyőzi őt, az lesz itt az Isten!
Az állatkirály meghalt, de nincs világvége:
új hatalom kerül a királyi székbe:
egyetlen fajnak sincs többé szava,
az új uralkodó nem más, mint a kacsa!
Jelentkező akadt a királyi címért,
de az öreg küzdött és senkit sem kímélt.
Életre-halálra folyt a küzdelem,
az állatok jöttek folyvást, szüntelen.
Próbálkozott kutya, farkas és tehén,
de úgy tűnt az oroszlán maradhat a helyén.
Ekkor megjött, ki messziről érkezett,
mint egy daliás lovag, kecsesen lépkedett.
Az egész nép nevetett és fogta a hasát,
szánalommal fogadták az idegen kacsát.
De ő csak azért jött, hogy a csúcsra feltörjön!
Elérte a célját: az oroszlán a földön!
Az állatkirály meghalt, de nincs világvége:
új hatalom kerül a királyi székbe:
egyetlen fajnak sincs többé szava,
az új uralkodó nem más, mint a kacsa!
Az állatvilág ünnepel, trónon az új király!
Óriási a hangzavar, énekel a sirály,
mekegnek a kecskék, csipognak a verebek,
mindenki boldog, örülnek az egerek.
Az új király feláll és a népéhez szól,
a vaddisznó rögtön lábat csókol.
Mindenki fél tőle, mindenki tiszteli,
a királyi koronát méltón viseli.
A térde elé borul több száz kacsanő,
a királyné jutalma egy ékes kacsakő.
Több tucat utóddal bővül a család,
s mindenki ünnepli a királyt, a kacsát!
Az állatkirály meghalt, de nincs világvége:
új hatalom kerül a királyi székbe:
egyetlen fajnak sincs többé szava,
az új uralkodó nem más, mint a kacsa!
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
