|
|
|
| Előadó: | Kacsafarhát |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Sitku Norbert |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Felbolydult az erdő és felbolydult a rét:
mindenki hallotta az évszázad hírét.
Huhognak a baglyok és üvölt a farkas,
ugatnak a kutyák és bőgni kezd a szarvas.
Senki sem nyugszik, gyűlni kezd a tömeg,
feltűnik a király, ki nagyon bölcs, de öreg.
Ő a vén oroszlán, kit már nem kíván a nép,
dicső vezér volt valaha, ez mind nagyon szép,
de a csillaga letűnt a csillagos égről,
emelje fel a s***ét a királyi székből!
De kié lesz a trón, hiszen utódja nincsen?
Ki legyőzi őt, az lesz itt az Isten!
Az állatkirály meghalt, de nincs világvége:
új hatalom kerül a királyi székbe:
egyetlen fajnak sincs többé szava,
az új uralkodó nem más, mint a kacsa!
Jelentkező akadt a királyi címért,
de az öreg küzdött és senkit sem kímélt.
Életre-halálra folyt a küzdelem,
az állatok jöttek folyvást, szüntelen.
Próbálkozott kutya, farkas és tehén,
de úgy tűnt az oroszlán maradhat a helyén.
Ekkor megjött, ki messziről érkezett,
mint egy daliás lovag, kecsesen lépkedett.
Az egész nép nevetett és fogta a hasát,
szánalommal fogadták az idegen kacsát.
De ő csak azért jött, hogy a csúcsra feltörjön!
Elérte a célját: az oroszlán a földön!
Az állatkirály meghalt, de nincs világvége:
új hatalom kerül a királyi székbe:
egyetlen fajnak sincs többé szava,
az új uralkodó nem más, mint a kacsa!
Az állatvilág ünnepel, trónon az új király!
Óriási a hangzavar, énekel a sirály,
mekegnek a kecskék, csipognak a verebek,
mindenki boldog, örülnek az egerek.
Az új király feláll és a népéhez szól,
a vaddisznó rögtön lábat csókol.
Mindenki fél tőle, mindenki tiszteli,
a királyi koronát méltón viseli.
A térde elé borul több száz kacsanő,
a királyné jutalma egy ékes kacsakő.
Több tucat utóddal bővül a család,
s mindenki ünnepli a királyt, a kacsát!
Az állatkirály meghalt, de nincs világvége:
új hatalom kerül a királyi székbe:
egyetlen fajnak sincs többé szava,
az új uralkodó nem más, mint a kacsa!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
