|
|
|
A bíbor alkony lassan rám talál,
Szél suhan a fáradt füveken,
Elindul felém egy csillagsugár,
Úgy fáj, hogy nem vagy most itt mellettem.
Még látom, ahogy mész az úton át,
A búcsúszavad dallá foszlik szét.
Elmentél, de bennem itt élsz tovább,
Hisz behunyt szemmel látlak még…
Magányos éjszakán,
Ha csillagpor szitál,
Rád emlékezem.
Eszembe jár a régi szerelem,
S mint közös álmunk kezdetén,
Újra várlak én.
Eljössz tán az esti széllel,
S új ruhát ölt a múlt,
Úgy, mint akkor éjjel,
Mikor a csillagunk kigyúlt…
Most minden gondolat csak téged vár,
Mért nem vagy velem?
Az éjszakát százszor kérdezem:
Hol van a boldog szerelem?
Mindig várlak én,
S ha te nem is jössz felém,
Az emlék visszajár,
Ha csillagport szitál az éj.
