Városokon át, falvakon által
Ott halad Ő és telve csodákkal
a levegő: mert szökdel a sánta,
vakok ujjonganak a Napot látva.
Néma ajkon is örömdal zendül,
Halott, légy élő hideg verembül!
A csodatevőt kíséri, amerre
megy, lépdel a lába, betegek ezerje.
Tódul a nép, hogy ámuljon, lásson.
Úr a halálon! Úr az elmúláson!
Nevét a hír is szárnyára kapja
Tanítványai kicsiny csapatja
Boldog, hogy Benne urára tekinthet.
Úgy szereti és vezeti mindent!
Galilea fénylő ege alatt
Isten Fia halad, halad, halad.
... Valakit ott a Koponyák hegyére
kísér a nép. Száz sebből csorg a vére.
Ostormegtépte vállán durva fábul
Nehéz kereszt. A tömeg zajong, bámul.
Gőgös gúnnyal farizeusok nézik,
Vad poroszló hogyan sújt rajta végig.
Körültekint a lázas két szeme
Mintha keresne, mintha kérdene:
Hányan vele és hányan ellene?
Hányan vele? Fenn a kereszt alatt
viharvert, könnyes, árva kis csapat:
a tanítvány, akit szeret vala ...
Néhány asszony még ... zeng a kardala.
Hideg közönynek, hahotázó gúnynak,
Fekete földre véres cseppek hullnak.
Mit vétkezett, hogy így kell halnia?!
Szenved, szenved az Isten szent Fia!
Szenved, szenved az Isten szent Fia.
Ő ment az úton. Hátra nem tekintett.
Életet mentett, égi magot hintett,
s bár százak, ezrek léptek a nyomába,
tudta hova megy: fel a Golgotára.
Tudta, hányan maradnak el mögötte.
Azt kérdezik csak: uralkodni jött-e?
Ha nem, hát vissza, rettenve, ijedve.
Szenvedni Vele kinek volna kedve?
Tudta, hogy fenn, fenn a kereszt alatt,
csak egy viharvert árva kis csapat,
csak annyi lesz az, ami megmarad.
Isten Fia halad, mégis halad
ma is. Napfényben ... viharon keresztül ...
vad tengeren is hívó szava rezdül.
Élő, tengeren járó Péterek,
Hány riad vissza: Tovább nem merek!
Pedig tovább még a főpap elébe,
Hol rágalom tőrét döfik a szívébe,
Ki vele járt viharzó tengeren,
hány mondja most gyáván: Nem ismerem.
Tovább, tovább! keresztgyalázatot
hordva ki éri el a Golgothát?!
A könnyes, árva, viharvert csapatnak
Odaát pálmát és koronát adnak
fehér, hótiszta angyalseregek.
Kitárulnak a tündöklő egek.
Ujjongva zeng az örök hálaének.
De hányan lesznek, akik odaérnek?!
Hírek
Az eredeti Magyar Himnusz - Hymnus
Ezúttal egy mindannyiunkat érintő, zenetörténeti szempontból is jelentős hírrel érkezünk. Nem véletlenül a mai napon.
Jómagam gyerekként a nyolcvanas években hallottam a Himnuszt a „szokásos” alkalmakkor, különböző iskolai és egyéb rendezvényeken (ahol egyáltalán elhangozhatott…). Élénken emlékszem arra, hogy már akkor felmerült bennem, hogy miért lehetséges az, hogy a mi magyar Himnuszunk amolyan gyászos-kesergős, panaszkodós hangulatú. Ellentétben a „nyugati” testvéreink nemzeti énekei (pl. olasz, német, francia, amerikai, stb.) amelyek pattogós, induló jellegű és szövegében is jellemzően határozottan kijelentő, deklaráló jellegű - nem kérlelő, szánakozó, „bocs, hogy élünk” hangulatú, ahogyan annak idején számomra a saját Himnuszunk tűnt.
Hála Istennek és azon állhatatos magyar honfitársainknak, akiket szintén érdekel Himnuszunk eredete, sorsa, alakulása - mára rendelkezésünkre áll az eredeti változat, amely a fenti kérdéseimre megnyugtató választ adott. Ugyanis többek között (ezzel most nem mondok újat) a magyar nyelvnek is megvan az a szépsége, hogy ugyanaz a mondat különböző sebességgel, más környezetben pontosan ellentétes értelművé válhat. Gondolj szüleidre, vagy párodra: hány féleképpen lehetséges azt a szót kérdezni, hogy „IGEN?” - ebből nem mindegyik hangsúly megnyugtató… :)
Abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy a Himnusz (Kölcsey versének címe: Hymnus) Erkel által komponált eredeti változatának „visszahozatalát” javasló Dr. Bencze Izabellával sikerült kapcsolatba kerülnünk. Közbenjárására kaptuk meg a mű keletkezését már több, mint 20 éve kutató, így a kapcsolatos történelmi tények és körülmények egyik legnagyobb tudású szakértőjétől, Somogyváry Ákos úrtól (aki nem mellesleg Erkel Ferenc szépunokája és egyúttal kiváló karnagy) az újra felvett, eredeti tempójú és hangszerelésű változatot, illetve engedélyt arra, hogy azt felhasználjuk és itt bemutassuk Nektek.
Dr. Bencze Izabella, mint jogász, felhívta a figyelmünket arra is, hogy Alaptörvényünk szerint Himnuszunk Kölcsey versére szerzett Erkel zene, amelyet a zeneszerző egy 1844-ben kiírt pályázatra komponált. A ma általunk ismert és énekelt Himnusz pedig egy 1938-ban Dohnányi Ernő által átdolgozott változat, vagyis Alaptörvényünk szerint is az eredeti Erkel zene a nemzeti imánk.
Álljon itt összehasonlításképpen a fent említett, eddig megszokott „lassú” változat és alatta az általunk az eredeti mű alapján készített felvétel.
Vedd észre a különbségeket:
• gyorsabb tempó
• harangszó az elején-végén (utalás a nándorfehérvári győzelemre, amely 1456. július 22. óta a törökök visszaverésének, Európa megvédőinek tiszteletére szól),
• az egyes szövegrészek közötti magyaros hegedűszólamok felemelkedő, magasztos futamai
• a fentiek összhatásaként pozitív hangvétel, bizakodó, előremutató és már nem könyörgő attitűd
Hymnus eredeti változat
Előadja: a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, az István Király Operakórus, a Gyulai Erkel Ferenc Vegyeskar, valamint a közönség, 2019. június 15-én a Magyar Nemzeti Múzeumban, Kölcsey Hymnus című versének megzenésítésére kiírt pályázat Erkel Ferenc általi megnyerésének 175. évfordulója alkalmából rendezett Emlékkoncerten. Vezényel: Somogyvári Ákos karnagy.
Használjátok szeretettel, legyen ez egy új mantra számunkra, énekeljétek Ti is pozitív előjellel ezentúl!
Akit érdekel a téma, a blog oldalunkon részletesebben is foglalkozunk a Himnusszal.
