|
|
|
|
|
| Előadó: | Fhészek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Béke! Ez, nem holmi elbaszott kisvárosi álomnak a képe,
a Fhészek nem megalkuvó típus,
A zene melankólikus, úgyhogy fuss,
irgalmazzon neked, az Úr Jézus Krisztus
ODUPLA:
Sorsot vettem. Vetetve tettekbe tetvekbe, betévedtem szürke sötét helyekre,
vigyázva a fejekre, meg a szelekre.
Néha a hideg ráz, zebramintás algebrák károgják,
mások meg sasolják, betépve suttogják, lesújt a hatóság, vad sóhajtás, szóhajtás, elftárs.
Bezár a bazár, menni kéne már, gyilkos darázsfészek betépek.
Üres hídon csak a szétesett fantomod, a kamot mondod, mortal kombat kongat,
mert újra vérszomjas a szombat, a dob meg dongat, dongó fullánkja fullos gádzsiba mártva,
felraklak a zongorámra, a magas c-t nyomom durr bele a szádba, Hurrikán Smith se látta,
De a Fhészek ott van a nyomában, Ottawa-ban, pont, mint tudod mit tettél tavaly nyárba.
Acapulco-nál kapucniba capuchinót kortyolt,
aztán forró dróton drótolt, boltolt, megragadott egy coltot,
de ezzel csak oltott. Odupla dupla szórással tüzet szórt.
KÓRBONCNOK:
Fröccsen az orrodról a mitesszer, kitálalok neked, mondjad mit eszel? Én magamért kiteszek.
Mert mindennap kínt eszek, magyarosak az ízek, ez egy zsíros gyönyör.
Magyarosan gyötör, irány Tököl, vagy az ötcsillagos csillag börtön,
a boldogságot öltönyként magamra öltöm.
Igyad a fekete levest! És a felén se nevess, mert Emese sms-ének a fele se mese,
feleselsz az msn-emre, olyan fejet vágsz, mintha a zene se menne.
Kierőszakolt rímekkel dobáltok félvállról, lecsúszhatsz a létráról,
ha nem ízleled a színpadfényt, kérd el a kínpadpénzt,
igyad a levet, amíg a darázsfészek nevet,
Nem kérdezzüka neved, de nem is mondhatsz nemet.
Nem is mondhatsz nemet...
Béke! Ez, nem holmi elbaszott kisvárosi álomnak a képe,
a Fhészek nem megalkuvó típus,
A zene melankólikus, úgyhogy fuss,
irgalmazzon neked, az Úr Jézus Krisztus
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
