dalszöveg, előadó kereső
Dalszöveg, előadó kereső
előadó, zeneszöveg betűválasztó
Válassz előadót:
0-9
a
b
c
d
e
f
g
h
i
j
k
l
m
n
o
p
q
r
s
t
u
v
w
x
y
z
Tartalom
Keresztény dalok: Jeruzsálem felé

Jeruzsálem felé

Búcsút mondott az Úr Galileának,
Nyugodt az arca, ámde fáj belül. -
Eljött az óra ... Vár rá Jeruzsálem...
Minden sötét jóslat beteljesül.

Mennek, zarándokolnak, s péntek este
Eléjük int a kis Bethánia,
Lázár, Simon, s több hű barát hazája,
Ahol lábához ült le Mária.

Ott megpihen, csöndes baráti körben,
Velük szentelve békés szombatot.
Büszkén, bízón tekintenek Reája,
Szemükben hűség és tisztelet ragyog.

Simon házához gyűlnek alkonyatkor,
De Máriának lelke oly beteg ...
Fázik, remeg, s mikor nem látja senki -
Fehér arcára könnyek ömlenek.

Ő nagy veszélyt sejt, mély, meleg szívével:
Nem tölt a Mester itt több szombatot,
S míg más örül - szorongva visz magával
Nagy áron vett halotti balzsamot.

Úgy érzi minden, minden gyászra fordul,
A szív sejtelme sokszor oly csodás!
S már előre sírva balzsamozza,
Miként a drága holtakat szokás ...

Vasárnap lesz. Reggel Bethániából
Mennek tovább a pálmafák alatt.
Fönt fényes ég, lent illatos virágok,
Fejük fölé zöld ágak hajlanak.

A kis csapathoz sok csoport szegődik,
Zarándok nép zarándokot követ.
S a fővárosból hódoló seregként
Eléjük tódul ifjú és öreg.

Már elmaradt mögöttük Betfagé is...
A szentváros tetői látszanak...
Zúg, forr a nép, kél lelkesült hozsánna, -
De Jézus arca halovány, hallgatag.

Szórhatnak ágat, illatos virágot,
Hogy útja legyen győzelmi út.
Nézhetnek rá, mint dicső, új királyra, -
Magas, nagy lelke, most csak fájni tud.

A szent városra néz szelíd szemével
És látja mind, mi készen várja Őt,
Eladva, verve, rútul megalázva,
Tövissel áll majd ott a nép előtt.

És nem lesz egy mentő szó senki ajkán,
Nem látnak benne többé nagy Királyt.
“Feszítsd meg őt!”, biztatja mind Pilátust,
Ki most hozsannát lelkesen kiált.

Gonosz latorként hajtják Golgotára,
S nehéz kínok közt meg kell halnia.
- Úgy lesz, amint remegve, sírva sejti
Érző, meleg szívével Mária!

Hírek
Hírek

Az eredeti Magyar Himnusz - Hymnus


Ezúttal egy mindannyiunkat érintő, zenetörténeti szempontból is jelentős hírrel érkezünk. Nem véletlenül a mai napon.

Jómagam gyerekként a nyolcvanas években hallottam a Himnuszt a „szokásos” alkalmakkor, különböző iskolai és egyéb rendezvényeken (ahol egyáltalán elhangozhatott…). Élénken emlékszem arra, hogy már akkor felmerült bennem, hogy miért lehetséges az, hogy a mi magyar Himnuszunk amolyan gyászos-kesergős, panaszkodós hangulatú. Ellentétben a „nyugati” testvéreink nemzeti énekei (pl. olasz, német, francia, amerikai, stb.) amelyek pattogós, induló jellegű és szövegében is jellemzően határozottan kijelentő, deklaráló jellegű - nem kérlelő, szánakozó, „bocs, hogy élünk” hangulatú, ahogyan annak idején számomra a saját Himnuszunk tűnt.

Hála Istennek és azon állhatatos magyar honfitársainknak, akiket szintén érdekel Himnuszunk eredete, sorsa, alakulása - mára rendelkezésünkre áll az eredeti változat, amely a fenti kérdéseimre megnyugtató választ adott. Ugyanis többek között (ezzel most nem mondok újat) a magyar nyelvnek is megvan az a szépsége, hogy ugyanaz a mondat különböző sebességgel, más környezetben pontosan ellentétes értelművé válhat. Gondolj szüleidre, vagy párodra: hány féleképpen lehetséges azt a szót kérdezni, hogy „IGEN?” - ebből nem mindegyik hangsúly megnyugtató… :)

Abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy a Himnusz (Kölcsey versének címe: Hymnus) Erkel által komponált eredeti változatának „visszahozatalát” javasló Dr. Bencze Izabellával sikerült kapcsolatba kerülnünk. Közbenjárására kaptuk meg a mű keletkezését már több, mint 20 éve kutató, így a kapcsolatos történelmi tények és körülmények egyik legnagyobb tudású szakértőjétől, Somogyváry Ákos úrtól (aki nem mellesleg Erkel Ferenc szépunokája és egyúttal kiváló karnagy) az újra felvett, eredeti tempójú és hangszerelésű változatot, illetve engedélyt arra, hogy azt felhasználjuk és itt bemutassuk Nektek.

Dr. Bencze Izabella, mint jogász, felhívta a figyelmünket arra is, hogy Alaptörvényünk szerint Himnuszunk Kölcsey versére szerzett Erkel zene, amelyet a zeneszerző egy 1844-ben kiírt pályázatra komponált. A ma általunk ismert és énekelt Himnusz pedig egy 1938-ban Dohnányi Ernő által átdolgozott változat, vagyis Alaptörvényünk szerint is az eredeti Erkel zene a nemzeti imánk.

Álljon itt összehasonlításképpen a fent említett, eddig megszokott „lassú” változat és alatta az általunk az eredeti mű alapján készített felvétel.
Vedd észre a különbségeket:
• gyorsabb tempó
• harangszó az elején-végén (utalás a nándorfehérvári győzelemre, amely 1456. július 22. óta a törökök visszaverésének, Európa megvédőinek tiszteletére szól),
• az egyes szövegrészek közötti magyaros hegedűszólamok felemelkedő, magasztos futamai
• a fentiek összhatásaként pozitív hangvétel, bizakodó, előremutató és már nem könyörgő attitűd Hymnus eredeti változat

Előadja: a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, az István Király Operakórus, a Gyulai Erkel Ferenc Vegyeskar, valamint a közönség, 2019. június 15-én a Magyar Nemzeti Múzeumban, Kölcsey Hymnus című versének megzenésítésére kiírt pályázat Erkel Ferenc általi megnyerésének 175. évfordulója alkalmából rendezett Emlékkoncerten. Vezényel: Somogyvári Ákos karnagy.



Használjátok szeretettel, legyen ez egy új mantra számunkra, énekeljétek Ti is pozitív előjellel ezentúl!
Akit érdekel a téma, a blog oldalunkon részletesebben is foglalkozunk a Himnusszal.

Békés ünneplést kívánunk, Boldog Születésnapot Magyarország!

CSR.