|
|
|
|
|
| Előadó: | Váradi Roma Café |
|---|---|
| Album: | Szeress még! |
| Megjelenés: | Keressük! |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Váradi Gyula Tradícionális |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | BMG |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Tegnap éjjel volt egy őrült álmom,
Azt álmodtam, te lettél a párom.
Én megcsókoltalak és ezt te nem bántad,
A két karomban tartottalak,
öleltelek-csókoltalak,
téged csak úgy gyengéden.
A következő kép, mire emlékszem:
Az ajtóban állsz, és búcsú puszit dobsz nekem.
Megkérdeztem, mikor látlak újra,
De te nem szólsz, nézel rám,
miközben mosolyogsz csak magadban,
amitől fölmegy a víz az agyamban.
Hé, nem lehetsz ilyen büszke leány!
(Nem! Nem! Nem!)
Hiszen te vagy az én egyetlen, szép,
gyönyörű babám
Mondd hát végre, mikor látlak újra!
De te nem szólsz, nézel rám,
miközben mosolyogsz csak magadban,
amitől fölmegy a víz az agyamban.
Álom béli látomásnak vége,
Hogy meddig tartott, nem törődöm véle,
Csak arra gondolok, hogy már ébren vagyok
És őt szeretném megtalálni,
a szívemet felkínálni,
az ő szívéért cserébe.
Igazából magamhoz sem tértem
S lám téged látlak az ágyamból felkelni éppen,
Kérdem tőled, ugye ez nem álom?
De te nem szólsz, nézel rám,
miközben mosolyogsz csak magadban,
amitől fölmegy a víz az agyamban.
Hé, nem lehetsz ilyen büszke leány!
(Nem! Nem! Nem!)
Hiszen te vagy az én egyetlen, szép,
gyönyörű babám
Mondd hát végre, valóság vagy álom?
De te nem szólsz, nézel rám,
miközben mosolyogsz csak magadban,
amitől fölmegy a víz az agyamban.
Hé, nem lehetsz ilyen büszke leány!
(Nem! Nem! Nem!)
Hiszen te vagy az én egyetlen, szép,
gyönyörű babám
Mondd hát végre, mikor látlak újra!
De te nem szólsz, nézel rám,
miközben mosolyogsz csak magadban,
amitől fölmegy a víz az agyamban.
Hé, nem lehetsz ilyen büszke leány!
(Nem! Nem! Nem!)
Hiszen te vagy az én egyetlen, szép,
gyönyörű babám
Mondd hát végre, valóság, vagy álom?
De te nem szólsz, nézel rám,
miközben mosolyogsz csak magadban,
amitől föl megy a víz az agyamban.
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
