|
|
|
| Előadó: | Vidám Barakk |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Torda Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kezdetben teremté Istent. Az anyagi világtól rettegő gnosztikus hős
Kezdetbent teremté kitárva szívét, hogy megtudja végre már, mit várhat ő.
Indul már végtelen túrára féktelen lelke, és kéri, hogy jöjjön vissza,
Nem alhat agy nélkül, ember sincs „vagy” nélkül, félhet, hogy Léthének levét issza;
végtelen szétszéled, nélkülöz észérvet, a szfirót világa megtisztítja.
Az evidens igazság flórája nélkül a renitens valóság fellélegzett,
felfoghatatlanként rühelli értőit, halandó bérlői fejében leng
egy a-moll, egy kék szín, egy halványló érzés, mely azt súgja feléjük: más is „van bent”;
magukat elölről követő létükön kívüli értékes, fenséges rend
egységes voltával szembeni kétségben mégiscsak kérdés, hogy merre van „fenn”.
Közülük költő lesz egy, aki megérti, mit jelent az, hogy tényleg tiszta
túrára indul el végtelen lelke, és nem kell már kérni, hogy jöjjön vissza.
Nem alhat ágy nélkül, ember sincs vágy nélkül, tudja, és létének vizét issza,
de nem élhet együtt már azzal mint érvvel, hogy van, és biztosan ebből tudja,
hogy megfogan, kiválik, meghal, de létrehoz, teremt és alkot és meg nem unja.
Indul már végtelen túrára féktelen lelkem, és kérem, hogy jöjjön vissza
Nem alhat agy nélkül, ember sincs „Vagy” nélkül, félek, hogy Léthének vizét issza
Mindent akar, amit minden takar
Minden takar, ami mindent akar
Végtelen szétszéled, nélkülöz észérvet, szerintem már nem is tiszta,
A végtelen okosság flórája nélkül a lélek sem más, mint egy kopasz krisna,
Aki
Mindent akar, amit minden takar
Minden takar, ami mindent akar
Minden takar, amit minden akar
Miért kell EgyIsten, ha A Minden az arc?
Nélkülem minden olyan kihalt belül,
Nem vagyok velem, és érzem, hogy elveszve merül alá
Feledés fogalmát írja,
Tegnapi-régi, sírva, de bírva
Hurcolva némiképp maga elé tette
Az emlékeit, és ez lett a veszte,
Mert fáj, fáj,
Saját útja jár a lélek után,
Tör(l)i a boldogság képét,
És nyomban meglátja a végesség végét
És nem érkezhet meg a végtelen túráról, kénytelen uráról számot adni,
Ha lehet, hogy nincs is, hát hogy lenne ő a Létteremtőfőleg
Itt maradni: ez itt a dolgunk, és ez lesz a neheze,
és csak rajtunk múlik, hogy akad-e ehhez egy
Más vagy egy társ, aki úgy belénk ás,
Hogy lesz elmúlás, de tényleg tök más
Túrára indul el végtelen lelkünk, és nem kell már kérnünk, hogy jöjjön vissza
Nem alhat ágy nélkül, ember sincs vágy nélkül, tudja, és létének vizét issza
De nem élhet együtt már azzal mint ténnyel, hogy van, és biztosan ebből tudja,
Hogy ha lehet, hogy nincs is, hát hogy lenne ő létteremtő
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
