|
|
|
| Előadó: | Keresztény dalok |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Emlékszem: Kemény bilincsbe verten,
bénultan ültem a hideg kövön.
Sötétség, bűn és vád töltötte el lelkem,
ijesztő csend kietlen börtönöm.
Halál: Oly mindegy. Csak nagynéha lázadt
valami bennem. Életvágy talán.
S akkor... szerettem volna összetörni
bűnt és bilincset börtönöm falán...
Neki az ajtó rozsdamart vasának
sámsonkarokkal! Ki a fényre! ki,
ahol szabad mezők ujjongva várnak,
s ahol az élet szent magvát veti!
Néha. És máskor rémek. Megremegtem:
a szívemen kemény, hideg marok.
Egy síron túli hang titkos hívása:
'Jöjj! Jöjj Barabás!' - Nem! Nem akarok!
'Barabás!' Hah, már nem a rém hívása.
Ezer torokból tör ki: Ó, elég!
Ez a halál! Jön értem. Sírom ássa
és nem kiálthatok felé: Ne még!
Most! Súlyos léptek... fegyver csörrenése...
csikordul a zár... szoborrá meredt
minden tagom... egy érdes hang: 'Barabás,
szabad lettél. Le a bilincseket!'
Először mint egy álom. De lehullnak
mégis. Tántorgó lábaim előtt
kitárt kapu áll. Ott kinn vár az élet.
Rám vár. Előre! Hadd köszöntsem őt!
Merre? Hová? Nagy céltalan örömmel
rohantam, mígnem bősz tömegbe vitt,
zúgó tömegben torpant meg a lábam.
Pilátust láttam, népem véneit...
S ott állt egy ember: nagy, szúró tövissel
megkoronázott, véres, tört alak.
Vállán vörös palást, kezébe nádszál.
Hogy le nem roskad annyi kin alatt!
Gyönge, törékeny. Vad lelkemmel érzem:
szelíd, egészen más, mint én vagyok.
Arcán csend, nyugalom. Megtört szemében
valami földöntúli fény ragyog.
Ki ez az ember? Megkövülten állok.
Énrám tekint. Ki Ő? Mit véthetett?
Valaki szól: 'A Názáreti Jézus.
Őt feszítik meg Barabás helyett.'
Oly hosszú út vezet a Golgotára...
Én végigjártam. Két lázas szemem
odatapadt vonagló alakjára,
ott égett minden gyilkoló szegen.
És nem tudtam többé levenni róla.
A szemek fénye... az a szent ajak...
a hulló vér... Múlott a perc, az óra.
Felejthetetlen percek és szavak.
A szívemen gigászi nagyra nőttek
láttán kemény, hideg gránithegyek:
Helyettem! Énhelyettem! Énhelyettem!
Hogy én éljek, hogy én szabad legyek!
Mikor utolsót vonaglott a teste,
mikor már minden elvégeztetett,
mentem alá a gyász hegyéről én is.
- S ölbe vettem egy síró gyermeket...
Megsimogattam... lázadó kezemmel,
mely azelőtt csak gyilkolt és rabolt.
S akkor tudtam meg, hogy Barabás meghalt.
Az ő testét fedi a sziklabolt.
Már csak szeretni, simogatni vágytam,
haladni csendesen, mint Ő haladt,
aki helyettem roskadt le a porba
Golgota utján a kereszt alatt.
Helyettem. Énhelyettem! Énhelyettem!
Ez a szó zengi át életem.
- Napfény gyanánt ez tündököl felettem,
s ez nyitja meg a mennyet is nekem.
'Ki az? Ki zörget?' - kérdik majd. 'Barabás,
aki helyett a Krisztus vérezett.'
S kitárják akkor ujjongó örömmel
a gyöngykaput fehér angyalkezek.
Erőteljesen rúgja rá az ajtót a 2026-os évre a Down For Whatever. Megérkezett legújabb daluk, a „Menekülj tőlem!”, amely ezúttal is hozza a zenekartól megszokott intenzív megszólalást.
A sötétebb hangulatú szerzemény tökéletesen vetíti előre azt az irányt, amely a banda hamarosan érkező új nagylemezén teljesedik majd ki.
Itt a Menekülj tőlem!
A leginkább modern rock jegyekkel építkező zenekar számára a tavalyi esztendő kiemelkedő volt, hiszen két jubileumi koncerttel ünnepelték meg a tizedik születésnapjukat (Barba Negra, Dürer Kert), valamint részt vettek az első teljes egészében önálló turnéjukon is.
A most megjelenő „Menekülj tőlem!” nyers őszinteséggel fogalmaz meg belső konfliktusokat - mindezt feszes hangszereléssel és karakteres énektémával.
„A Menekülj tőlem egy bensőséges folyamat eredménye, a személyes démonokról, a szorongásról és az ismétlődő belső hullámvölgyekről szól. A dal középpontjában a lelkiismeret-furdalás áll.
Az a fajta belső elakadás, amikor az ember tudja, hogy nem képes azt nyújtani, amire egy számára fontos személynek szüksége lenne.
A szám a visszatérő, mély felismerések és a saját korlátaink tudata köré szerveződik. A városi képek, a lepusztult utcák, a lámpák és a hajnalok a mentális labirintusaink jelképei. Ezek a szimbolikus elemek az elveszettséget, az elakadás érzését és a kiút hiányát jelenítik meg a dalban. A lámpaoltás például azt a pillanatot jelképezi, amikor már nincs mibe kapaszkodnunk...” - kezdte Diószegi Kiki, a zenekar frontembere.
„Az alkotási folyamat ezúttal eltért a korábbi munkáinktól. A Menekülj tőlem eredetileg egy saját magamnak készült, írt dal volt, amelyet hosszú ideig nem akartam publikálni. Végül a zenekarral együtt dolgoztuk át, megtartva a dallam, a szöveg és az eredeti harmóniák őszinteségét, majd felöltöztettük abba a formába, amelyben most megjelenik.” - tette hozzá.
Zenekari hagyomány, hogy a videóklipeket is ők maguk készítik, Császár Róbert és Zsoldos Dávid irányításával.
„Miután a dal elérte a végleges formáját, Dáviddal együtt elkezdtük kidolgozni, hogyan tudnánk vizuálisan is reflektálni erre a hangulatra. Tudatosan hidegebb színekkel dolgoztunk ebben az image klipben, ugyanakkor a dal erős kettőssége miatt szerettünk volna egy ellenpontot is megjeleníteni benne - így került képbe a vörös tónus.” - kezdte Császár Róbert.
„Az esős, elmosódott képi világot nem utólagos, speciális effektekkel készítettük el, hanem egy 1×1 méteres plexilapot rögzítettünk a kamera elé, amit a felvételek közben permeteztünk vízzel.” - zárta végül a kulisszákat illetően.
2026 sem csak stúdiómunkáról szól majd
A formáció hamarosan miniturnéra indul, amelynek állomásai Debrecen, Tatabánya, Gödöllő és Kaposvár lesznek. Tavasz végén pedig egy újabb friss dal megjelenése várható, tovább építve a közelgő, tíz tételes lemez világát. A Down For Whatever tehát nagy lendülettel, határozott tervekkel vág neki az új évnek - a „Menekülj tőlem!” pedig világos üzenet: a produkció nem lassít, sőt, minden eddiginél tudatosabban halad tovább saját útján.
Fotók: Down For Whatever
