|
|
|
Állj ki a hegytetőre, hogy csak a világ hallja meg
Mond el, hogy Isten veled is üzenhet
Onnan kiáltsd halkan, nagy szerénységben
Hogy ne a fülekhez, a szívekhez jusson el
Mond, hogy rám számíthatsz bármikor, ha baj van
Segítő kezem mindig kinyújtva van
Ápolni egy társat, ki tolókocsiban ül
Ellátni valakit, aki ágyba kényszerül
Hátadon cipelni a fuldoklót fel a hegyre
Amelynek életet ad friss levegője
Szeme lenni egy vaknak, láttatni a szépet
Elmondani milyenek a szivárványszínek
Megmutatni a hangot a néma füleknek
Eljátszani ahogy a szavak zenélnek
Felemelni a súlyt annak ki nem bírja
Erőtlen kezének hitét adva vissza
S mindezt nem megtenni, az élet egy drámája
Amelynek nem arat tapsot az előadása
Aki nem segít, csak arra gondoljon
Nehogy a cserbenhagyott sorsára jusson
Szeptember 6.
