|
|
|
Nyolcvanháromban a Mos-oi, a Mozaik klubban,
Koncertet adott itt Óbudán,
Magunkat láttuk az összes dalban
S egy éven belül kialakult egy Skinhead társaság.
Az ember kissé hevesebb tizenöt éves fejjel,
És mindenki száját elhagyta pár túlzott gondolat.
Az évek során mi is felnőtté váltunk,
A hazáról alkotott kép ugyanaz maradt,
Negyven után, s negyvenfelé együtt nézünk a jövő felé
Nem változott semmi, maradt az út
Negyven után, s negyvenfelé együtt nézünk a jövő felé
Örökre összeköt a közös múlt
A Flóriánon ötkor, minden péntek délután,
Tőlünk volt hangos az egész tér.
A szentendrei Nullás klubbot a rendőrség betiltotta,
És éreztük, hogy a hatalom ugrásra kész.
A római és gázgyári kocsmák mindig nyitva álltak,
A városban nem volt hely, honnan nem tiltottak ki.
A Pannon Skins-szel megnyertünk több száz csatát,
És ha megjelentünk, beleremegtek a Fekete Lyuk falai.
Negyven után, s negyvenfelé együtt nézünk a jövő felé
Nem változott semmi, maradt az út
Negyven után, s negyvenfelé együtt nézünk a jövő felé
Örökre összeköt a közös múlt
Nyolcvannyolcban a munkás ököl lesújtott ránk,
És mindenről a diktatúra haragja szólt.
Egy jó barátot kirakatképpen elitélt a rendszer,
De egy év múlva a történelem minket igazolt.
Beidegződött reflexek még mindig működnek,
És megnyugvást biztosan csak a holnap hoz.
Sodorjon az élet minket ezerfelé,
Örökre hűek leszünk a múltunkhoz.
Negyven után, s negyvenfelé együtt nézünk a jövő felé
Nem változott semmi, maradt az út
Negyven után, s negyvenfelé együtt nézünk a jövő felé
Örökre összeköt a közös múlt
