|
|
|
Te mindig adtál nekem és én elvettem tőled
Ez az élet rendje meglátjuk, hogy mi marad belőle
Talán meg tudnék élni a jóban és a rendben,
de nem tudom, hogy lehet e zajt ébreszteni ebben a csendben
Lelkem könnyű, mint a madár messze száll a szabad égen,
de a testem rabja a földnek, pont ugyanúgy mint régen
Nem várok már a csodákra nem várok már a fényre
Csak egy őszinte szóra, csak egy igaz ölelésre
Hogy lássalak mégegyszer, hogy halljam megint a hangodat,
hogy szomorú éjszakákon felidézhessem az arcodat
Hogy had nevessek újra, had töröljem el a könnyeket,
had éljem át még egyszer azokat a boldog éveket
Te vagy az egy, az egyetlenegy akiért élek
Akire ha ránézek tudom, hogy én is valamit érek
Te több vagy minden szónál, több vagy minden egyes tettnél,
de bármit tettem, mégis egyre távolabb mentél
Beszürkültek a színek, az érzések kiégtek
Minden szempárban csak Téged kerestelek, egyedül téged
De te nem figyeltél rám, mindig csak barátként szerettél
Bármit mondtam Neked, igazán komolyan sohasem vettél
Máig nem tudom, hogy mit rontottam el, mi volt a hibám
Miért nem hallgatták meg odafenn soha az imám?
Miért nem szerettél? Miért nem adtál soha esélyt nekem?
Miért kellett ennyire tönkretenni az életem?
De az álomnak vége, hiszen így nem lehet élni
Fel kell újra állni és tovább kell lépni
Bár tudom, hogy esélytelen vagyok és felemészt a holnap,
De Te bármerre is légy örökké szeretni foglak!
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton
