|
|
|
| Előadó: | Kamikaze |
|---|---|
| Album: | Tragikomédia |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | 4:22 |
| Szövegírók: |
Busta Funk Lakatos Róbert Árgyó Péter Kordik Zsolt Csató Adorján |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magic World Media Kft. |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Funk:
Papíromat átüti a diktatúra vízjele,
beárnyékolja napunkat rezsim új vízfeje.
Persze, zsákutca számháború színtere,
rezidenciád előtt tisztelegne díszszemle.
Lépésről lépésre semmi említésre méltó, naaahhh,
jön a vétó, kitör a pánik a teremben,
erekben fagyponton a vér,
emlékeztettelek már ezerszer,
ez nehéz kenyér, ezért
okosan teszed, hogy ha rám hagyod az osztást.
Ipari szórakoztatás, jelige trónfosztás.
Folyton folyvást folytást szájzár,
casting utána meating untána petting utána sztár.
Riadó - riadó zsibbasztó vízió dobozból,
piramisok homokból, disznótól disznótor.
Óvakodj utókor! Na de mitől?
A bosszú kalóriamentes mézédes ízétől!
Funk: (refrén)
Nem, én nem, én nem
nem panaszkodom,
Busta: (refrén)
ha fullasztó a maraton
a futószalagon.
Funk: (refrén)
Nem, én nem, én nem
nem álmodozom
Busta: (refrén)
a rácsos ágyon
a zárt osztályon.
Funk: (refrén)
Nem, én nem, én nem,
nem, én nem, én nem,
nem, én nem, én nem,
nem garantálom,
hogy élve, de végrehajtom a küldetésem,
a célom érdekében ajánlom: életem - halálom.
Busta:
A mai napig kérdezik, ki írja meg a szövegem?
Én vagyok az, Busta, aki a tettet elkövetem.
Sok mindenről szóltam, és mindig őszinte voltam.
Ez a Végső állomás 3 és most én jövök a sorban.
Mindenki demokráciáról beszél és szólásszabadságról,
mégis közülük lesz valaki, aki elszabadságol.
Én meg baszok rátok, akkor sem maradok csendben.
A Temes Laci meg a King Kong mindig itt lesz mögöttem.
Ha a Kamikaze megjelenik, az összes szaros rinyál,
pedig a mi brigádunk, hééj, csak hangulatot csinál.
És nem érted meg könnyen, a rap bármiről szólhat,
mintha nem is neked beszélnék, héj, hanem a faszomnak.
Mikor az Eminemet hallgatod, arra azt mondod, hogy kóser,
drogok, pénz meg a kurvák, na meg az anyját ásta el.
Aztán megtalálnak engem, hogy durva az én rappem,
inkább maradjak seggemen, mert a tűzre rossz fát tettem.
Funk:
Faktumokká vedlettek a baljós jóslatok.
A szabadon engedett indulatok felülkerekedtek rajtatok.
A lelketeken száradó nyomdafesték,
a söpredéknek törmelék, a pórnépnek moslék.
Most még innen minden út kómába vezet,
a képzelet ami bebetonozott, aztán feloldozott.
Tébolydában a magamfajta poéta pórázon,
hogy addig is hamis próféta pofázzon fennhangon.
Emelvényen a fény alján lénye elvakít,
a nyomorba taszít, egymásnak uszít.
Régi sebeket felszakít a harc,
ébredjetek idomítottak hátra arc.
Vagy még egy mondvacsinált szabadság,
hősi halottja manapság, ugyebár a mártírokat senki sem gyászolja.
Halleluja, hipnotizál a gyilkos szempár,
a panama kalap alatt akár Pablo Escobar.
Funk: (refrén)
Nem, én nem, én nem
nem panaszkodom,
Busta: (refrén)
ha fullasztó a maraton
a futószalagon.
Funk: (refrén)
Nem, én nem, én nem
nem álmodozom
Busta: (refrén)
a rácsos ágyon
a zárt osztályon.
Funk: (refrén)
Nem, én nem, én nem,
nem, én nem, én nem,
nem, én nem, én nem,
nem garantálom,
hogy élve, de végrehajtom a küldetésem
a célom érdekében ajánlom életem - halálom.
Busta:
Hát én nem maradok nyugton, inkább nyomom tovább fullon.
Ha belefáradok egyszer, megyek tovább másik úton.
Volt már arra példa, hogy a rövidebbet húztam,
mindig felálltam valahogy, hogyha megbotlottam.
Mi a nagy pöcsömet érdekel, hogy mi történik velem?
Inkább alám teszel görény, hogy én kiszarjam a belem.
Pedig ígéretet tettél, hogy nyugton maradtok.
Száz ilyen kis faszpinát húzok hogy ha akarok.
A semmittevésbe fáradsz. A rímeimtől megszáradsz.
Ha kicsit nem figyelsz oda, alulról a szag eláraszt.
Addig harcolok veletek, amíg energiám engedi,
aztán ha megunom, te faszmatyi, senki nem tud menteni.
Inkább ezer évet ülök, úgyhogy neked véged.
És mosolyogni fogok, mikor kirúgják a széket.
Az életemet a halálomnak felajánlom,
azt a sok szeretetet illett meghálálnom.
Funk: (refrén)
Nem, én nem, én nem
nem panaszkodom,
Busta: (refrén)
ha fullasztó a maraton
a futószalagon.
Funk: (refrén)
Nem, én nem, én nem
nem álmodozom
Busta: (refrén)
a rácsos ágyon
a zárt osztályon.
Funk: (refrén)
Nem, én nem, én nem,
nem, én nem, én nem,
nem, én nem, én nem,
nem garantálom,
hogy élve, de végrehajtom a küldetésem
a célom érdekében ajánlom életem - halálom.
Busta:
A kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le.
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
