|
|
|
| Előadó: | Kamikaze |
|---|---|
| Album: | Tragikomédia |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | 4:22 |
| Szövegírók: |
Busta Funk Lakatos Róbert Árgyó Péter Kordik Zsolt Csató Adorján |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magic World Media Kft. |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Funk:
Papíromat átüti a diktatúra vízjele,
beárnyékolja napunkat rezsim új vízfeje.
Persze, zsákutca számháború színtere,
rezidenciád előtt tisztelegne díszszemle.
Lépésről lépésre semmi említésre méltó, naaahhh,
jön a vétó, kitör a pánik a teremben,
erekben fagyponton a vér,
emlékeztettelek már ezerszer,
ez nehéz kenyér, ezért
okosan teszed, hogy ha rám hagyod az osztást.
Ipari szórakoztatás, jelige trónfosztás.
Folyton folyvást folytást szájzár,
casting utána meating untána petting utána sztár.
Riadó - riadó zsibbasztó vízió dobozból,
piramisok homokból, disznótól disznótor.
Óvakodj utókor! Na de mitől?
A bosszú kalóriamentes mézédes ízétől!
Funk: (refrén)
Nem, én nem, én nem
nem panaszkodom,
Busta: (refrén)
ha fullasztó a maraton
a futószalagon.
Funk: (refrén)
Nem, én nem, én nem
nem álmodozom
Busta: (refrén)
a rácsos ágyon
a zárt osztályon.
Funk: (refrén)
Nem, én nem, én nem,
nem, én nem, én nem,
nem, én nem, én nem,
nem garantálom,
hogy élve, de végrehajtom a küldetésem,
a célom érdekében ajánlom: életem - halálom.
Busta:
A mai napig kérdezik, ki írja meg a szövegem?
Én vagyok az, Busta, aki a tettet elkövetem.
Sok mindenről szóltam, és mindig őszinte voltam.
Ez a Végső állomás 3 és most én jövök a sorban.
Mindenki demokráciáról beszél és szólásszabadságról,
mégis közülük lesz valaki, aki elszabadságol.
Én meg baszok rátok, akkor sem maradok csendben.
A Temes Laci meg a King Kong mindig itt lesz mögöttem.
Ha a Kamikaze megjelenik, az összes szaros rinyál,
pedig a mi brigádunk, hééj, csak hangulatot csinál.
És nem érted meg könnyen, a rap bármiről szólhat,
mintha nem is neked beszélnék, héj, hanem a faszomnak.
Mikor az Eminemet hallgatod, arra azt mondod, hogy kóser,
drogok, pénz meg a kurvák, na meg az anyját ásta el.
Aztán megtalálnak engem, hogy durva az én rappem,
inkább maradjak seggemen, mert a tűzre rossz fát tettem.
Funk:
Faktumokká vedlettek a baljós jóslatok.
A szabadon engedett indulatok felülkerekedtek rajtatok.
A lelketeken száradó nyomdafesték,
a söpredéknek törmelék, a pórnépnek moslék.
Most még innen minden út kómába vezet,
a képzelet ami bebetonozott, aztán feloldozott.
Tébolydában a magamfajta poéta pórázon,
hogy addig is hamis próféta pofázzon fennhangon.
Emelvényen a fény alján lénye elvakít,
a nyomorba taszít, egymásnak uszít.
Régi sebeket felszakít a harc,
ébredjetek idomítottak hátra arc.
Vagy még egy mondvacsinált szabadság,
hősi halottja manapság, ugyebár a mártírokat senki sem gyászolja.
Halleluja, hipnotizál a gyilkos szempár,
a panama kalap alatt akár Pablo Escobar.
Funk: (refrén)
Nem, én nem, én nem
nem panaszkodom,
Busta: (refrén)
ha fullasztó a maraton
a futószalagon.
Funk: (refrén)
Nem, én nem, én nem
nem álmodozom
Busta: (refrén)
a rácsos ágyon
a zárt osztályon.
Funk: (refrén)
Nem, én nem, én nem,
nem, én nem, én nem,
nem, én nem, én nem,
nem garantálom,
hogy élve, de végrehajtom a küldetésem
a célom érdekében ajánlom életem - halálom.
Busta:
Hát én nem maradok nyugton, inkább nyomom tovább fullon.
Ha belefáradok egyszer, megyek tovább másik úton.
Volt már arra példa, hogy a rövidebbet húztam,
mindig felálltam valahogy, hogyha megbotlottam.
Mi a nagy pöcsömet érdekel, hogy mi történik velem?
Inkább alám teszel görény, hogy én kiszarjam a belem.
Pedig ígéretet tettél, hogy nyugton maradtok.
Száz ilyen kis faszpinát húzok hogy ha akarok.
A semmittevésbe fáradsz. A rímeimtől megszáradsz.
Ha kicsit nem figyelsz oda, alulról a szag eláraszt.
Addig harcolok veletek, amíg energiám engedi,
aztán ha megunom, te faszmatyi, senki nem tud menteni.
Inkább ezer évet ülök, úgyhogy neked véged.
És mosolyogni fogok, mikor kirúgják a széket.
Az életemet a halálomnak felajánlom,
azt a sok szeretetet illett meghálálnom.
Funk: (refrén)
Nem, én nem, én nem
nem panaszkodom,
Busta: (refrén)
ha fullasztó a maraton
a futószalagon.
Funk: (refrén)
Nem, én nem, én nem
nem álmodozom
Busta: (refrén)
a rácsos ágyon
a zárt osztályon.
Funk: (refrén)
Nem, én nem, én nem,
nem, én nem, én nem,
nem, én nem, én nem,
nem garantálom,
hogy élve, de végrehajtom a küldetésem
a célom érdekében ajánlom életem - halálom.
Busta:
A kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
