


| Előadó: | Road |
|---|---|
| Album: | Nem kell más |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 4:58 |
| Szövegírók: |
Molnár Máté (Road) |
|
Molnár Máté (Road) Kádár Imre G.B.ZS. Goya |
|
| Kiadó: | Hammer Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Csönd van, már alszik a város, engem is vár az ágy
Én mégis nézem az utcát, valaki ott a sarkon áll
Mondom, vagy kérdem, most hozzám, vagy értem,
Döntse el ezt valaki más
Megismertelek amigó, tudom miért jöttél
Isten hozott újra köztünk legyen szerencséd,
Úgy, mint rég.
Lóháton, nyereg nélkül, van úgy, hogy mezítláb
Piszkosul szereti a sok pénz, tisztán, meg a Tequilát
Coltja ha dörren, lyuk lesz a bőrben
És nem biztos, hogy megsajnál
Itt van az őrült spanyol, ha még nem ismernéd,
Olyan mint a tűz, el nem alszik rég,
mert mindig ég.
Ref:
Egy nagy sombrero, nem látszik az arca
Egy hosszú poncho fegyverét takarja, éppen azt akarja
A fegyvert eltakarja
Gyerünk! Ébredj fel alvó város, mondd el, mit álmodtál
Puskapor szagát érzem, aranyrög illatát
Mondom, vagy kérdem, most hozzám, vagy értem,
Döntse el valaki más
Itt van az őrült spanyol, mentsen meg az ég
Hallottam a hírét, nem hibázott még,
soha még
Ref.:
Egy nagy sombrero, nem látszik az arca
Egy hosszú poncho fegyverét takarja,
Forró vér és jéghideg tekintet,
Még egy kérdés, ha minden szavam hitted,
Ki a gyorsabb szerinted, mondd ki a jobb szerinted?
Amigó!
Ref.:
Egy nagy sombrero, nem látszik az arca
Egy hosszú poncho fegyverét takarja,
Forró vér és jéghideg tekintet,
Még egy kérdés, ha minden szavam hitted,
Ki a gyorsabb szerinted, mondd ki a jobb szerinted?
Amigó!
Amigó!
Amigó!
Amigó!
Amigó!



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.