|
|
|
(Kolumbusz):
Megérkeztünk, partot értünk,
öreg hallod, öreg élünk,
Már a kalóz flotta messze,
itt kikötni nincsen mersze.
Hányan jöttek, hogy gyilkoltak,
szúrtak, vágtak, kaszaboltak,
De most végre partot értünk,
öreg hallod, öreg élünk.
(Tascanelli):
Hallom, hallom még hallom.
Hallom, hallom még hallom.
(Kolumbusz):
Megérkeztünk, partot értünk,
öreg hallod, öreg élünk,
Hozok neked segítséget,
hazaviszlek öreg érted.
(Tascanelli):
Nem kell, nem kell már nem kell.
Nem kell, nem kell már nem kell.
Testem várják lent a mélyben,
lelkem várják fent az égben,
Akkor aztán partot érek,
földi útról égbe térek.
(Kolumbusz):
Bízzál, bízzál csak bízzál.
(Tascanelli):
Hallgass, hallgass most hallgass.
Hallgasd meg fiam egy haldokló szavát,
Rád bízom most az életem javát,
Rád bízom most a titkos tudást,
a jövendő útvonalát.
A föld melyen élünk, egy gyönyörű gömb,
Álom csak rajta a lent és a fönt,
S a földön-e gömbön nincsen határ,
Ki elindul mind körbe jár.
Mert mindig új úton jár a jövő,
Mindig új köpenyt ölt az idő,
Mindig új vízen jár a hajó,
Új gondolatnak teste a szó.
Mindig új úton jár a jövő,
Új hajót vár új kikötőt,
Minden percben új a világ,
Új tájak várnak, új csodák.
Mindig új úton jár a jövő,
Új hajót vár új kikötőt,
Minden percben új a világ,
Új tájak várnak, új csodák.
(Tascanelli):
S ha ekképp a földön az út körbe ér,
Ki nyugatra indul az keletre tér,
S megleli így a dús Indiát,
A jövendő útvonalát.
(Kolumbusz):
Jól érted fiam, a haldokló szavát,
Rád bíztam most az életem javát,
Rád bíztam most a titkos tudást,
A jövendő útvonalát.
(Együtt):
Mert mindig új úton jár a jövő,
Mindig új köpenyt ölt az idő,
Mindig új vízen jár a hajó,
Új gondolatnak teste a szó.
Mindig új úton jár a jövő,
Új hajót vár új kikötőt,
Minden percben új a világ,
Új tájak várnak…
Rekvieskat impace.
Ez itt az ÉRZÉS!
