|
|
|
Bár nem érzem jól magam a napozó székemen,
De néha napján a strandra kiteszem a székhelyem.
Így történt ez most is, kicsalt a család,
Hogy mit láttam ott, elmesélem alább.
A kis medence partján, ütöttem tanyát,
Sikerült meggyőznöm róla az anyát,
Hogy itt jobban tudok figyelni majd a gyerekekre,
És nyithatom a szemem még kerekebbre.
Hogy miért tettem mindezt, elmondom rögtön,
Firnyákot én sem kérek a szomszédtól kölcsön,
Ahogy az etető körül nyoma van a vadnak,
Ahol kisgyerek van, ott anyuk is akadnak.
Na de bevezetőnek legyen ennyi elég,
Szóval, ott állok a parton mint egy ázott veréb,
Nézem a civileket, mert idom van bőven,
És a fikázáson kívül más nem telik tőlem.
Pancsi, meg laszti, a fejes meg a hasas,
Szembejön velem, egy kurva dagadt pasas,
Mellette a gyerek ugyanaz kicsiben,
A feje nem férne el egy méretes biliben.
Górcső alá vettem jobban a népeket,
Voltak ott, oroszok, magyarok és németek,
Egy dologban azonban mindegyik egyforma,
Alkatuk, mint a frissen reszelt torma.
Ref.:
Nyitva van a cuki, nyitva van a pék,
Arany bogaram egyél még.
Hambi, pizza, csípsz meg kóla,
Szegény gyerek nem tehet róla,
Még egy katona, még egy falat,
Az ápdét-kilenc meg mindenen arat.
Tömjed mint a libát, hízzon mint a disznó,
Az inzulint meg fizeti a betegbiztosító.
Ennyi dagadt gyereket nem láttam még soha,
Torzít a szemem, vagy itt mindenki koca?
8 évesen már nyolcvan a súlya,
Mi hozta ezt ide, egy "katoberger" gólya?
Óránként kétszer a büfénél a család,
Négyen egy fél disznót esznek meg legalább,
És a gyerek is ugyanazt a nevelést kapja,
Nehogy má' más legyen, mint az okos apja,
Tömik a gyereket, mint paraszt a libát,
És nem veszik észre azt a szarvas hibát,
Így nem ember lesz az a szerencsétlen Ödön,
Legfeljebb egy két lábon járó zsíros bödön.
Izzadsz mint a ló, nincs rád ruha,
Az XXL boltba boltban állhatsz majd sorba,
És ha beférsz egy székbe az már kész csoda.
És épkézláb nőd nem lesz soha.
A kocsiban a légzsákra lóg majd a beled,
Köszönheted anyunak, aki ezt tette veled.
Ha életedben egy szép nap megjelenik Irma,
Futnál majd utána, de a szíved nem bírja.
Most jópofának tunök, de gondolkozz el rajta,
Hogy a saját kölyködet hajszolod a sírba!
Megteszel mindent, hogy dagadttá váljék,
De a diabétesz, papa, az nem játék!
Ref.:
Egy vagyont szórsz el, csipszre, meg nassra,
Mert Te nem agyra gyúrsz, hanem hasra,
Aztán meg a lóvét plasztikára költöd,
Hogy ember formájú legyen a kölköd.
Leszívják a zsírod, meg szűkítik a gyomrod,
Mert nem feltétlen kéne másfél mázsát nyomnod,
Pedig csak egy dolgot kellett volna szem előtt tartani,
Hogy az élet nem csak zaba, és hami-hami.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
