|
|
|
Csak egy szabadnapra vágytam
Egész életemen át.
Semmit sem tenni,
Ez lehetne a boldogság.
A sok munka, ebéd, lecke
Olyan elkeserítő.
Megszabják mikor kell enni,
És ez rettentő!
Kevés az idő!
Csak egy szabadnapra vágytam
Egész életemen át
De mindig munka várt
Ameddig a szem ellát
Mindig vasalni a varrást
És a gyűrődött ruhát
Kosztümöt ezernyi tűszúrással öltök át
Micsoda világ!
Gondolatom szabadon
Gondolatom szabadon
Száll!
Kell egy kis őrület!
Szörnyű ez az adósság!
Szállhatnék!
Gondolnék!
Egy érdekházasság.
Nehogy szerencsésnek higgyél
Van itt sok-sok ajándék
De egyik mögött sem rejtőzködik
Jó szándék.
Nekem nagyon kevés jutott.
Mégis úgy döntöttem én.
Világgá kiáltom dalomat
Mert kell a pénz!
Veled megyek én!
Gondolatom szabadon
Gondolatom szabadon
Száll!
Felkap az álom
Felvisz az égig
Hív a messzeség!
Szívem úgy szárnyal
Lelkem azt súgja
Kérlek maradj még!
Engem kötelez a vérem
Nekem törlesztenem kell.
Sosem fér össze a kötelék az érdekkel.
De én mindig abban hiszek
És én álmodozom még
Egyszer az életben megszűnik az ellentét.
S minden perc így lesz szép!
Ez itt az ÉRZÉS!
