|
|
|
| Előadó: | Kamikaze |
|---|---|
| Album: | Tragikomédia |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | 4:12 |
| Szövegírók: |
Lakatos Róbert Árgyó Péter Kordik Zsolt Csató Adorján |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magic World Media Kft. |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refr.:
Otthon, édes otthon
véget nem érő sanzon
A terror falai visszaverik a hangom
Otthon, édes otthon.
Én nem is értem az embereket
hogy vadulhatnak ennyire meg
Akinek szent a család dolga
az miért van így megrohadva?
A saját vérét a kukába dobja
az ereket utána felvagdossa
A kékfénybe bekerülhetsz,
de soha Isten országába
A fejemet lehajtom
inkább nem is nézek körbe
Csak a depressziót látom
senki nem néz már tükörbe.
A fröccsöd után a gyereked
éhes száját vágod
Ha nem terpeszt az asszony
azt is ingyen plasztikázod
Hálás vagyok az Istennek
hogy erőt adott a szüleimnek
Hogy ők engem felneveltek
meg velem együtt az öcsémet
Voltak nehéz időszakok
és a fogalmakkal tisztába vagyok
Tudom, milyen egy igazi család
és köszönettel tartozom.
És kifordul a gyomrom attól
ha azt látom, hogy minden passzol
Mindenkinek rókát játszol
ez tellik egy jó nagy fasztól.
A képmutató emberek
belefulladtak a trágyába
Mellettem ott lesz a fiam, lányom
a földbe tesznek egy ládába.
REF 1X
Rizikózik, aztán végül elnyomja a dekket
Vérző szívvel nézi a kegyetlen nyelőgépet
Így egy havi keresetnek órák alatt annyi
hiszen a nyolcadik konyak után, könnyebb felejteni.
Záróra! szól a csapos - Egy szokás trappos éjszaka
Késő este öklendezve lép a lakásba
vacsora, rotyog a rezsón
maradék a fazék alján.
A tapétán cirkál a csótány.
Asztalon számlák, fedezetlen csekkek
ígéretek, amiket nem követnek tettek
Véraláfutás, zúzódás a kedves hitvesen
csendesen a nyogtatóktól bóbiskol a fotelben
Apuci szeme fénye tizenötöt töltötte
tőle ötven évvel idősebb a partnere.
Nagyvonalú vele a ferdehajlamú szomszéd
örömmel elégíti ki a nyugalmazott honvéd
Az ártatlanság árát, egészségtelen erotikát,
a romlott romantika fogalmát kimeri meríteni
Eltévedt ernye újabb lyukat éget a szőnyegen
a másféléves fiad magát látja a hipós üvegen
ügyesen, a kupakot lecsavarja, felemeli, meghúzza
hangtalan sikolyát elnyeli a fürdőszoba.
Sarokban a terhek, elvetélt elvek
korom a plafonon, füstbe ment tervek
Otthon, édes otthon, szoba, konyha, garzon
örökkön-örökké ismétlődő, véget nem érő sanzon
A terror házának falai visszaverik a hangom
otthon, édes otthon
REF 1X
...és hol Isten, ott szükség nincsen
otthon, édes otthon
Kamikaze, kettő dupla nulla öt (2005)...
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
