|
|
|
| Előadó: | Zsűri |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bókai Zoltán |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ha tél van, s a házak fölött messzire látni el,
az égre nézve szemem már csak hideg tért ölel.
Az ismert úton halad lelkem minden éjszakán,
Hol senki se tudja, merre jár még holnapután.
Néha köd volt - vagy szememen csak fátyol ült talán.
Sokszor hideg volt - vagy csak üldözött a néma magány.
Régen volt s én nem emlékszem semmire ma már,
Pedig hosszú volt, míg rájöttem, az időért is kár.
Én régóta hallgatom a pályaudvar zaját,
és néha most is érzem a mozdony illatát.
Tudod, más időkre vártam, tudod, rossz cipőben jártam,
öt-hat év úgy elment, nem is láttam.
Két év, és annyi minden történhetne még.
Vagy fél perc, visszafelé, s én tudom, mi lenne szép.
A kert alatt a vonat most is mosolyogva járna,
s én nem töltenék az életből egy percet sem hiába!
Én régóta hallgatom a pályaudvar zaját,
és nem értem, hogy hol van az a régi-régi láz.
Tudod, visszafordulnék, tudod, újra indulnék,
de az évek úgyis mennek és én most kevesebb lennék.
Én régóta hallgatom a pályaudvar zaját,
és nem értem, hogy hol van az a régi-régi láz.
Tudod, visszafordulnék, tudod, újra indulnék,
de az évek úgyis mennek és én most kevesebb lennék.
Volt - vagy nem is volt,
egy vágány, mely ma már holt.
A mozdony zaját hallom most is minden éjszakán,
hol senki sem tudja merre jár majd holnapután.
Én régóta hallgatom a pályaudvar zaját,
és nem értem, hogy hol van az a régi-régi láz.
Tudod, visszafordulnék, tudod, újra indulnék,
de az évek úgyis mennek és én most kevesebb lennék.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
