|
|
|
Mikor minden kapu zárul.
A sok sétatéri fárul
Nem csipog a sok fagyos veréb.
Ma minden pihen a házban
Csak a zenés kávéházban
Pikkolozgat sápadt arcú nép.
Mikor más már szövi álmát
Feledve a napi lármát
Én ilyenkor útnak indulok.
Amikor a holdat látom
Teljes az én boldogságom
Dalolva a holdhoz fordulok.
Én és a holdvilág
Két finom mákvirág
Kettesben ballagunk
Az éj a nappalunk
Két ily jó cimbora
Nem volt ám még soha
Mint én s a holdvilág, a holdvilág
Én és a holdvilág
Két finom mákvirág
Kettesben ballagunk
Az éj a nappalunk
Két ily jó cimbora
Nem volt ám még soha
Mint én s a holdvilág, a holdvilág.
Budapest, Papp László Aréna 2018.11.21
Olyan jó érzés látni hétről hétre, néha napról napra, hogy milyen sok embert érdekel a zene, mennyire sokan vannak egy-egy koncerten! Ami azonban a legfeltűnőbb: a generációk közötti különbség. Minőségi show volt, jól keveredett és tette még színesebbé a Honeybeast stílusát a szimfonikus zenekar, bár én kicsit elnyomottnak találtam a komolyzenei aláfestést a könnyűzenei alapok mellett, de így is nagyon érdekes aréna-koncertet láthattam. Sokan voltak, nagyjából négyezren és akkor jöjjön az, amitől nekem nagyon tetszett… a közönség: vegyes volt, gyermek és idős pár is akadt. De zömében, 30-45 közötti nők, párok, baráti csoportok alkották a szenzációs és jól együttműködő, bulira váró, majd bulizó rajongók táborát. Rajongók, ők azok, akik Zsófival együtt éneklik a dalokat és extázisban törnek, ki ha fellép a kedvencük, a kedvencük pedig nagyon hálás lehet nekik, mert fantasztikus közönséget kapott és mázlista, mert szinte minden fanatikus ott lehetett, hiszen mindenki végig együtt élt a színpadon álló formációval. Tetszett, hogy maximálisan kiszolgálták ezt a sok embert, akik miattuk átélhettek egy (hogyan is szólt a beharangozó?) kollektív audiovizuális orgazmust, talán már a sokadikat.
B+
