|
|
|
| Előadó: | LGT |
|---|---|
| Album: | Aranyalbum |
| Megjelenés: | 1978 |
| Hossz: | 4:36 |
| Szövegírók: |
Adamis Anna |
|
Presser Gábor |
|
| Kiadó: | Hungaroton |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. Amíg te játszottál a téren,
Én billentyűket gyúrtam egy zongorán.
Táncoltam a kötélen és majdnem leestem,
S a nézőtéren rajtad nevettem.
2. Még tizenöt sem voltam,
S megőrültem már a dobokért.
Átestél egy kanyarón és egy diplomán,
Illemórán és tánciskolán.
3. És egyszer felgördült a függöny,
És szemben ült a tisztelt publikum,
Eljátszottunk mindent, amit addig tanultunk,
Kivéve, mit akkor se tudtunk.
R1. A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián,
Minden hangot ismernek a zongorán,
És ha néha-néha ezt nem is hallod meg,
Mégsem vagyunk elcserélt fejek.
4. Prágában a csilláron is lógtak,
Autogramhoz egy rúzs volt a toll.
Kétszázezer ember, vagy egy meghitt klub,
Mindegy, hogyha szól a rock and roll.
5. Varsóban elveszett a Somló (ó a Somló),
És zárva volt az információ.
Locomotív-tortát küldött egy híres szakács,
S Chicagóban szólt a rádió.
6. Londonban szótárt reggeliztünk,
De jobban esett volna egy fasírt,
Indián egy medvetalpat rendelt áfonyával,
Józsi tegezett egy bölcs fakírt.
7. Roppantul gyűlölök repülni.
Én kimondottan tudom élvezni,
Szebbnél-rosszabb szállodákban töltöm életem,
Telefonkönyv lett már a fejem.
R1.
8. Ültünk a járdán benzingőzben,
Friscóról meg született egy dal,
Egy-két elfelejtett szóban sosem volt hiány
És nem jött el az álomarcú lány.
9. Én csak a kék asszonyt szerettem,
És kotta nélkül játszom az életem.
A tengelykezű félember még mindig látogat,
De kértem már, hogy ringasd el magad.
R2. A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián,
Minden hangot ismernek a zongorán,
És ha néha-néha ezt nem is hallod meg,
Mégsem vagyunk elveszett fejek.
10. Anna doktor ujja morze,
Írógépén nem volt zsé betű.
Az erősítő megremeg, ha Artúr közeleg,
A barázdáról leugrik a tű.
11. Hordjuk a bal cipőt s a jobbat,
Kezünk írja és játssza a dalt,
Én mondom a dallamát és te a szövegét,
Tolni kell a banda szekerét.
R2.
R2.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
