


| Előadó: | Kispál és a Borz |
|---|---|
| Album: | Ül |
| Megjelenés: | 1996 |
| Hossz: | 4:19 |
| Szövegírók: |
Lovasi András |
|
Lovasi András Kispál András |
|
| Kiadó: | PolyGram-3T |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

A harcot átgondolta, hogy mi lenne, ha volna
Fejemben, mint Camelotban, lovagi agytorna
Zajlott és most véres sejt-tetemek halma
Felett keselyű jár és le-lecsap, a karma
Tartja azt a könyvet, miben írva van a sorsom,
Titokban zsidó vagyok, és van egy kicsi boltom,
A megelőző életemből örökölt az árja
Részem egy kis bajuszt, de a Hitler be van zárva
Bennem egy pincébe, pár söröző bajorral,
A padláson Attila nagy ruhahalommal,
Még nincsen vizes sík, se hernyószerű bajusz,
A hallban csengő szól: -Itt a mintaszerű manusz,
Aki szülinapon eljön és kézfogásról lemér,
Hátában a floppy, irányítja egér.
E társakkal verem ki a Peep-Showban a dugót,
Szemmel b***ok, utána meg gyökeret, meg gumót
Keresve az éjszakába ások bele mélyen,
Ismerem a dzsungelt, sok delfin regényen
Túl vagyok, hát átlátok sok bonyolult csapdát,
Mégis belelépek mindbe, és ordítom, hogy anyját,
Akárkinek bár fáj mondani, hogy k****,
Mégis ellátom jelzővel az életem, furcsa,
Hogy a titkot, amit tudtam, nem fürkészi senki,
-Ha valaki távirányít, elemet kék venni
Annak - mondja Jane, mert rengetegben tombol
Hogy, \'hol van az én életem\', késő este nyolckor
A lámpák is égnek és Tarzan ilyet soha,
Mennyi templom csalogatja ezt az Istent,
Hogy otthona
Legyen, ha már az ember benne hazát talál,
Jane felül, hogy \'Tarzan?\'
||: De csak hallucinál,
De csak hallucinál. :||



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.