|
|
|
| Előadó: | Kispál és a Borz |
|---|---|
| Album: | Kicsit (maxi) |
| Megjelenés: | 1997 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Lovasi András |
|
Lovasi András Kispál András |
|
| Kiadó: | PolyGram-3T |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. Az a gép, amit eltérítettem, leszáll,
És hogyha megáll, kilépek én egy pár
Áldozatomon átlépve,
Fújok bele a még füstölgő csőbe.
R. Amit eltalál a golyó, abból kiszáll a lélek,
És ha nem akad fenn egy fán, akkor elszáll
És egy felhőn fütyülve ül, és úgy pipál.
2. Sörtől elbutult hús, sárral kevert vér,
Velő, pacal és széles élettér,
Egy állat az agyban szétlőtte a lakást,
A terülj-asztalt, az ágyat, a tv adást.
R.Amit eltalál a golyó, abból kiszáll a lélek,
És ha nem akad fenn egy fán, akkor elszáll
És egy felhőn fütyürészve ül, és pipál.
3. És mikor már mindent lelőttem,
Összehúzza a lelőtteket előttem
Egy Péntek típusú rabszolga,
Akit lelövök majd, ha nem mondja:
||:Úgy szeretlek azért, amit Olyan jól csinálsz velem,
Olyan jól csinálsz velem. :||
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
