|
|
|
A szívnek nem lehet parancsolni,
De az enyémnek igen.
Nekem nem magányos vadász a szívem.
Dúló viharban is rátalált egy társra,
Boldogan vár, boldogan vár minden parancsára.
Csak egy magányos vadász a szív-
-Énekli a sanzonénekes
Szép szerelem, ha hív,
A sanzonénekesnek nem érdekes.
Én boldog vagyok, mint egy állat! Igen!
Nekem nem magányos vadász a szívem.
A magányt nem ismeri, mondta nekem,
Hülye egy szív, de mindenhová eljön velem.
Pedig magányos vadász a szív,
Puskával ábrázolja a kép.
És bármire gondol a szív,
Az olyan gyönyörű szép.
Oly szépen süt a nap, oly szépen süt le a földre,
De rólam már nem hallotok, mint, ahogy senkiről sem.
Oly szép a lakótelep, oly szépen állnak a házak,
De az árkádok alatt mászkál egy idegen, kóbor állat.
Oly szép a lakótelep, szép, ahogy Kőbánya ébred,
Fűznének a kőbányai lányok, de egy éve nem kefélek.
Oly szép a színpadon állni, látni, ahogy nem érdekel,
Búgni a mikrofonba, várni, hogy vége legyen.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
