|
|
|
Nem a félelem mondatja velem,
Hogy te milyen jó srác vagy,
Tudom, ha ütsz, én borulok,
De így is jó, ha veled látnak,
Én vagyok a te kis libád,
Nekem te csak bocika,
Bocikám, bocikám.
Hűségesen vakarom a hátad,
Ha néha nálad alhatom,
Megcsinálom szájjal,
Pedig ki nem állhatom,
Én nem vagyok olyan hülye,
Hogy azt mondjam, ne igyál,
Bocikám, bocikám.
Még az anyám se látta a testem,
De az egészet neked adom,
Azt csinálhatsz, amit akarsz,
Lovagolj az arcomon,
De a mellemet hagyd békén,
Mert a múltkori annyira fájt,
Bocikám, bocikám.
Tudom, hogy két hétig használsz,
De így is jó nekem,
Nem baj, ha az arcomra vered,
Csak maradjál velem?
Neked mindened a töcsök,
S ezt tőlem megkapod,
Bocikám, bocikám.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
