|
|
|
| Előadó: | Kazal László |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Behár György |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Egyszer régen egy százlábú kóborolt a kert alatt
100 lábnyomot hagyott hátra, amerre csak elhaladt
Mert a százlábúnak kerek 100 lába van átlagba,
jobbra 50, balra pedig ami 100-ból hátra van.
Ment, mendegélt a 100 lábú, ám az egyik bal lába
beakadt egy ici-pici csipkebokor aljába.
Apró tövis, szúr is döf is, a kis lábát elvágta,
így 99-re lett már a 100-as felváltva.
Nem segített szegényen sem olyen sem emilyen szer,
de hát azért eltotyoghat még 99-el.
Ám de másnap kora reggel rálépett egy darázsra,
s mert jobb lábát vitte le a nyulánk fulánk marása.
így hát két lába van oda, persze így se sánta még,
ehhez így is maradt éppen 98 hátralék.
Azonban úgy fél 10 tájba felbukott egy kavicsba,
hogy a számarányt így egyel egy kissé megjavítsa.
Ismét egyik balik lába tört ki éppen bokába,
s mostmár nem volt csak 97 ép láb birtokába.
Persze azért maradt elég láb amelyre ráállhat,
és a mi fogalmunk szerint nem számíthat sántának.
Ám 11 órakor rázúdult most egy jégverés,
most egy jobbik lába tört ki, hogy ne essék tévedés.
Persze így is maradt azért még elég a raktárban,
nem számíthat sántának kin még 96 láb van.
De mikor a toronyóra elütötte a delet,
megcsúszott és hasraesett, egy bal lába odalett.
De még így is egész biztos tudomásom van róla,
bár csak 95 maradt, mégse szorult mankóra.
Mégis 37 perc múlva csak úgy kutya futtába,
30 jobb lábbal lépett egy cigaretta csutkára.
Nagy sistergés hamu, korom, ez lett volna rémes kép,
ha a csikket nem taposták volna el már réges-rég.
Így maradt a 95, de sajnos nem sokáig,
mert egy szúnyog lecsipkedett egy jobb lábat bokáig.
94 maradt tehát, vagy tán nem jól emlékszem,
ismétlésül szaladjunk át mégegyszer az egészen:
csipkebokor, darázs, parázs, kavics és a jégverés
hasraesés falánk szúnyog, nincs itt semmi tévedés.
Stimmel, mindegy gyerünk tovább had rágjam csak át magam,
tizenegy múlt s kilencvennégy lábacska még hátravan.
Hát csak úgy ment mendegélt, de megbotlik a szalmába,
És kitörik szegénykének megint csak egy bal lába.
Így 93 maradt, azaz várjuk tartsunk sort,
mert az egyik törött lába közben ismét összefort.
Kilencnvennégy az állomány mint az előbb, ám de nézd,
a szegény kis százlábúra leskelődő szörnyű vészt.
Egy lánctalpú vontató jön, ó ha ez rá taposna,
széjellmálna szegény pára vékonyra és laposra.
Itt is van má, hunydbe szemed, kinyithatod ne, még ne,
épp a két talp közé került, megmenekült szegényke.
Ám de lássuk a lényeget, sok részlet nem érdekes,
néhány lába úgy tört ki, hogy csak számolni érdemes:
93, 92, 91, hőőh 90, 89, 88, 87, 86,
Nyolcvanötnél a százlábú már egy kissé bicegett,
ezért egy kis galyacskából néhány szálkát kiszedett.
így került egy nyaláb faláb a töröttek helyére,
menjünk vissza hát a mese leges legelejére.
De mert félek, hogy Önök tovább nem fognak ráérni,
megkérdezem önöket hogy ki szeretne rálépni.
Ön szeretne? Ön is? Jólvan akkor rajta tegye meg,
Elpusztult a rusnya féreg, hogy a fene egye meg!
A 2019-es A Dalban és szintén abban az évben a Petőfi Zenei Díjkiosztón is az év dalszövegírója elismerést kapta. Majd eddigi pályafutását megkoronázva 2022-ben is a legjobb dalszövegírónak választották Szepesi Mátyást, ezúttal az Artisjus döntnökei. Saját együttese, a Konyha mellett számtalan produkciónak alkotott illetve jelenleg is ír. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen körülmények között szokott dalszöveget szerezni, milyen impulzusok érik, és mik a praktikái.
Szepesi Mátyás-dalszövegek itt.
- Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy Artisjus-díjat kapsz?
Szürreális volt, nem akartam elhinni. Nagyon sokáig minimális szakmai visszajelzést kaptam, aztán három év alatt szinte minden díjat megkaptam, időm sem volt álmodozni róla. Nagyon jól esik természetesen, volt bennem először egy kis félelem, hogy mostantól nehezebb lesz bármit leírni a saját elvárásaim miatt, de az azóta eltelt időben szerencsére inkább azt látom, hogy önbizalmat adott, kevesebbet görcsölök mint régen.
- Mennyire könnyen vagy nehezen szülöd meg a dalszövegeket? Vannak praktikáid?
Nagyon vegyes a kép, volt szöveg ami öt perc és volt ami tizenkét év alatt készült el.
Praktikák és hipotézisek mindig jönnek és mennek, most ami nagyjából egyezik minden folyamatban, hogy igyekszem ösztönös pillanatokból kiindulni és próbálok nem leírni semmit "tisztán agyból" - az a logika, amivel a hétköznapokban működök, az a dalszövegben unalmas és erőltetett.
- Mi volt a legkülönlegesebb szituáció, amikor a múzsa homlokon csókolt?
Fú. Chat-ablakban lógva, filmnézés, sétálás vagy autóvezetés közben, turnébuszban ülve - ezek furának hathatnak, de sokat elmondanak az ihlet természetéről. Ami még nekem is meglepő volt: edzőterem öltözőjében, gyereket iskolába kísérve, parkolás (!!!) közben.
- Mit tehet egy jó dalszövegíró? Sok tartalmat fogyaszt, verseket olvas annak érdekében, hogy minél több inspiráció érje, vagy épp fordítva, hogy ne érje túl sok külső befolyás?
Örök kérdés. Szerelmem költő és író, ő inkább az utóbbi módszer híve, én inkább az előzőé. Az írásra vonatkoztatva egészen pontosan azért veszek elő újra és újra bizonyos szövegeket (dalokat, verseket, ad absurdum rapszövegeket, filmes dialógusokat) hogy emlékeztessem magam, mi az a színvonal, ami alá nem megyünk, amitől az érzéseim vagy a belső logikám nem téríthet el, akkor is ha utóbbiak szerint kerek lett, amit leírtam. Egyébként meg azért fogyasztok kultúrát, mert anélkül nem tudok élni, vagy legalábbis nem gondolom, hogy érdemes.
- Számtalan példa van arra, akár nagy költőink, akár kortárs szerzők esetében, hogy nehéz körülmények között születtek maradandó alkotások. Tényleg nagyobb inspirációt jelent, ha "borús az ég", mint amikor "süt a nap"?
Abszolút, több dolog miatt is. Egyrészt ilyenkor olyan dolgokat élünk át, amiket ritkán, másrészt - ezzel összefüggésben - amikor az emberekben érzelmek dúlnak, távolabb kerül a valóságtól, ami a legfontosabb kulcs az íráskor. Harmadrészt van Bereményi Gézának az a gondolata, amit nagyon szeretek, nem fogom tudni pontosan idézni: "Ha valamit nem tudsz megoldani az életedben, oldd meg egy dalban".
- Szerinted kik a jó dalszövegírók, és miért? Tudnál példát itthon és külföldön, indoklással?
Én azokat szeretem, akik számomra, mint "hétköznapi, érző" ember számára is átélhető dolgokat írnak úgy, hogy a szöveg/nyelvhasználatukkal saját, felismerhető, izgalmas világot teremtenek. Nagyon sok mindenkit szeretek, azzal a fenntartással, hogy nem minden szerző minden szövegét szeretem, ilyenkor sokszor döntenek szubjektív szempontok is - pl egy téma engem érdekel-megérint-e vagy nem. Legnagyobb kedvenceim: Bérczesi Robi, Beton.Hofi, Kiss Tibi, Beck Zoli, nem magyarok közül pedig Ani DiFranco.
- Nem mondhatok le magamról címmel nemrégiben dallal, és hozzá forgatott klippel jött ki a Konyha. Mi ihlette a dalt?
Egy átmeneti személyes krízishelyzet, amikor hónapok érzelmi munkáját láttam a kukában landolni. A végleges szöveg fókusza nem ez lett teljesen, de sokszor van az a pont, amikor a már megszületett szövegrészlet - jelen esetben a refrén – elkormányozza a folytatást a valóságtól, ami nem is baj, mert olyat mint a valóság, úgysem lehet írni (meg minek).
- Hogyan alakul a Konyha élete a következő hónapokban?
Hálistennek sűrűn, az elmúlt években sem unatkoztunk tavasztól őszig és úgy néz ki idén még több koncertünk lesz a szezonban. Emellett a hatodik lemezünk írásának hajrájában vagyunk, jelen állás szerint júniusban stúdióba vonulunk, ősszel kiadjuk és bemutatjuk az új albumot. Munkacímünk egy darabig "Madridi gép" volt, ez nemrég "Elveszíteni hoztam"-ra változott. Hangzásilag visszatérünk a korai nyersebb világunkhoz, ezzel párhuzamosan zeneileg viszont egyszerre lesz érettebb és kísérletezőbb, bekerült sok soulos-jazzes akkord és apró finomság.
