|
|
|
Hold fénye játszik,
Rám festi mosolyát,
Barátként köszöntöm az éjszakát.
Mint jóízű méreg,
Újra hatni kezd,
Magához láncol, függővé tesz.
A Holddal karöltve
Újra új úton vagyok,
A kihalt úton bolyongok.
Ahol nyugodt minden,
A rohanás is pihen,
Reggelig nem zavar engem sem.
Éden és pokol között táncot jársz,
Királynők hintik a szerelem csillagporát.
Gyere, kérlek hallgass a szóra,
Te sem várhatsz tovább,
Nagyon gyorsan meglátod,
Ez egy egész, egész más világ,
Mint amiben hittél,
Ahol keresed önmagad,
Vetkőzd le a gátlásaid,
Szakítsd szét láncaidat!
És mindörökké
Kísérjen engem
Az érzés, ez a varázs,
Éjszakai zuhanás,
Nincs végállomás
Száz út közül,
Rám csak egy vár
Cél a pokol kapuja,
Úgyis csak szédülnék, ott fenn a magasban.
S ha ölelnek, tépnek, marnak
Ó és visznek magukkal
Mielőtt feláldoz vagy,
Feloldoz a hajnal!
Az álmokba ébren
Visznek az árnyak át
s Színes ruháját adja rád
Könyörögve kér
Még az izzó vágy
Mégegyszer csillapítsd szomját.
Éden és pokol között
