|
|
|
| Előadó: | Az Operaház fantomja (Musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Andrew Lloyd Webber |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[Kórus]
Várja kancáját a mén
Itt az úré minden hús
Majd az oltár közepén
Áldozati bárányt nyúz
[Carlotta, kórus]
Készülj, lányka!
Mert az úr a sok
Elcsent morzsáért
Végül súlyos árat kér
Ágya gyűrött párnáján
Hozd a sültet,
Hozd a lányt!
Tégy, amint jó gazdád kér
És ha mindent felszolgálsz
Don Juan ismét célhoz ér
[Don Juan]
Passarino, hű szolgám,
Hogy szól tervünk, halljam hát!
[Passarino]
Egymás bőrét vesszük fel,
Én uramat játszom, ön szolgát.
[Don Juan]
Őelőle elrejtetted az arcod eddig még.
Azt hiszi, hogy véled élvezi házam bőségét.
Lakmározni kezdünk majd, megdézsmálva jószágom
Lassacskán a félénkség elfoszlik, mint rossz álom.
[Passarino]
Akkor jövök én, mint ön
Ajtót csapva, hogy csak reng
[Don Juan]
Én meg szólok:
"Bújjunk el! Gyorsan drágám!
Hol? Hát bent!"
[Passarino]
Lányka, sajnos
Buknod kell!
[Don Juan]
Fogd a karom, öltözz át!
Győzelem vár ránk.
De persze, csak ha nem nevetjük el!
[Aminta]
Lelkében csillogó álmokkal jő
Szívében semmi más, csak boldogság
[Passarino]
Gazdám?
[Fantom]
Passarino, elmehetsz!
Mert a csapdám kész, és a zsákmányra vár
Itt vagy nálam, idehozott egy titkos vágy
Az a vágy, ami szunnyadt a lelkedben
Mélyen...
Mélyen...
Nincs más célod, mint hogy itt töltsd az éjszakát
Lelked mélyén már sejtetted régen,
Hogy csábító tervemnek nem állhatsz ellen
Hát itt vagy most nálam és nincs visszalépés,
Ez döntés
Kész döntés
Túl késő, hogy visszalépj, a játszma eldőlt
És régen távol jár a józanság
Túl késő, hogy visszatérj
Megszűnik minden, mi fontos volt s helyébe lép a vágy
Vérünk vad száguldásba kezd, és minden perc mámort ígér
Eltölt egy forró, édes érzés
Túl késő, hogy visszanézz, hiába minden
A kettőnk sorsa úgyis rég eldőlt,
Hogy visszafordulj, túl késő
[Christine]
Itt volnánk hát, a szavak ideje most lejárt
Többet mond minden szónál, ha rám nézel
Némán...
Némán...
Eljött végre a perc, mire szívünk várt
Mit a képzelet sejteni engedett:
Egymásba olvadó két forró test
Hát most itt vagyok veled és nincs már visszaút
Ez már döntés
Kész döntés
Túl a végső fordulón
A szégyen elszáll
És pusztító vad szenvedély tör ránk
Túl azon, mi rossz s mi jó
Csak az a kérdés, hogy meddig tart
Míg fellobban a láng
Hol harsan fel a hívó jel
Mikor lesz teljessé a tűz,
Mely egymás karjaiba űz majd
[Ketten]
Túl késő, hogy visszanézz
Átkelsz a hídon,
S az lángol már a mélység szédítő
Hogy visszafordulj
Túl késő
[Fantom]
Válassz társadak míg élsz s míg élek
Kérlek ments meg, úgy fáj a magány
Szólíts kedvesednek most és mindig
Ezután már mindig légy enyém
Christine, csak ennyit kérek...
– A fesztiválszezon végén már csak a karszalag fakó lenyomata emlékeztet a nyárra, de a közösen átélt kalandok, a felejthetetlen koncertélmények és a frissen megtapasztalt szabadság érzése velünk maradnak. Ezeket az élményeket és az általuk felvetett kérdéseket vizsgálja a Fesztiválország című zenés mozifilm – szól a beharangozó.
Fotó: JUNO11
Kötelező és marginális nyilatkozatok a Fesztiválországban
A legismertebb magyar fesztiválszervezők szólalnak meg: Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Márta István, Oszkó-Jakab Natália, Valde Orsolya, Varga Balázs, Lovasi András és persze kihagyhatatlan Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi. Emellett Lovasi András, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, a Quimby, Дeva, Sisi, a Margaret Island, a Blahalouisiana is mesél a fesztivál-élményekről.
Müller Péter Sziámi a film díszbemutatóján
Fotó: JUNO11
De miért maradtak ki olyan fesztiválok, amelyek máig meghatározó szereplői (Campus) vagy azok voltak (Hegyalja) a hazai fesztivál-történelemnek? Irreleváns a Dope Calypso és Soma Mamagésa megszólalása. Soma talán épp a forgatás idején lépett fel az Everness Fesztiválon és ezért nyilatkozott, nem derül ki. Önnön erőltetett poénjain nevetgélő, a Szigeten felbukkanó Nánásiék sem adnak hozzá a filmhez. Megszólal még Sisitől Grandpierre Attilán, az átszellemült Varga Líviuson át Beton.Hofiig Beck Zoli és Eke Angéla is, azonban a film készítőinek koncepciója így sem nyilvánvaló.
– A szerkesztési elvem az volt, hogy a hazai fesztiválvilág sokszínűségét mutassuk be, tehát egy-egy fesztiváltípus vagy szubkultúra reprezentálója került be a filmbe – fogalmazott Csizmadia Attila, rendező.
Csizmadia Attila rendező és Varga Lívius (Quimby)
a díszbemutatón
Indokolatlan, hogy a széttetovált, extrém külsejű modell Szintia, aki életében először járt (a Sziget) fesztiválon, egy önálló szeckiót kapjon a filmben. Nem elegáns az sem, hogy olyan nyilatkozatok is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes előadók mely fesztiválokat nem ismerik. Elmondható kulturáltan (ahogyan a Gryllus-testvérek megbeszélik az Ozora Fesztivált – és ez még vicces is), de ha mégsem sikerül, talán célszerűbb kihagyni az adott véleményt.
A Gryllus-fivérek a film egyik jelenetében
Fotó: JUNO
Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Bánkitó Fesztiválról vagy hogy ismerjük-e a Fekete Zajt, nem tanácsos sértő megjegyzésekkel illetni az adott műfaj kedvelőit. Zenei stílusokról és azok rajongóiról illetlenség bántó dolgokat mondani, pláne ha színpadi ember az illető. Így épp az az elfogadás és nyitottság veszik el a történetből, amelyet hangsúlyoz.
Történetmesélés
Talán épp egy fiktív szereplős történet tette volna kerekké a filmet és törölte volna el a kissé nyers, dokumentumfilmes jelleget? (Ahogyan a Mi vagyunk Azahriah-filmnek jót tett az extra eseményszál.) A Fesztiválország a közlemény szerint abba a filmes hagyományba szeretne illeszkedni, amelynek mérföldkövei az Oscar-díjas Woodstock (Michael Wadleigh, 1970), a Glastonbury (Julien Temple, 2006) vagy az avantgárd Global Groove (Nam June Paik, 1973). Ez sajnos, nem sikerül neki.
Remek lépés volt az archív felvételek modern kori újraforgatása
Gerendai Károlyt már az első Sziget Fesztiválok idején is kamerák kísérték. Számos legendás lépésének (ahogyan sétál a K-hídon vagy a Hajógyárin) eredetijét és reprodukcióját is láthatjuk a Fesztiválországban. A kilencvenes években a fiatalok mertek nagyot álmodni. Megteremtették azt az atmoszférát, amely hazánkat Európa fesztivál-nagyhatalmává tette. Így lett a Diákszigetből Európa legsokszínű fesztiválja. Így élte az álmát a fiatal Gerendai is.
Lovasi András mesél arról, hogy hogyan találták ki a Fishing On Orfű fesztivált. Márta István arról sztorizik, hogy hogyan gyökerezett ki a Balaton-felvidéki falu pajtájából a Művészetek Völgye, amelyet aztán a Gryllus-fivérek értékes munkája is formált. Olyanná, amely ma lehetővé teszi, hogy az egykori Kapolcsi Művészeti Napok mára a nyár egyik legnagyobb kulturális ünnepe legyen.
Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere a film egyik
jelenetében
Fotó: JUNO11
A legjobb plakátragasztók a KFT-nek dolgoztak: a Volt Fesztivál alapítói
Szívmelengető érzés, ahogyan Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert abban a tornateremben mesél, amelyben a legendás soproni fesztivál alapjait lefektették. Kezdetben maguk plakátoltak. Majd híre ment, hogy ezt milyen jól csinálják, a KFT zenekar is felkérte őket a feladatra.
Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert fesztiválszervezők a film
díszbemutatóján
Fotó: JUNO11 Facebook
A Sziget Fesztiválon Torgyán József is tiszteletét tette
A Független Kisgazdapárt elnöke nyomatékosította a fiatal srácokban, hogy az a fontos, hogy a csajoknál jól teljesítsenek. Akkoriban a rendezvényen Drogbusz is volt – a szerhasználat ellen kampányolt – nevét sokan félreértelmezték.
Lemmy (Motörhead), David Bowie, vagy épp a az egyik utolsó Linkin Park-koncert az énekes tragikus öngyilkossága előtt Sopronban. A balatoni nyár vízparti élményei, a Bánki-tó bája, a Fekete Zaj experimentális zenéinek sötét mélysége és Paloznak lankáin szálló melódiák egy pohár gyöngyöző bort kortyolgatva – ez mind része a magyar fesztivál-kultúrának.
És a porból lett szabadság, ahogyan a film mottója hangzik. Pillanatnyi emlékképek, a hazai fesztivál-történelem hangulatos mementói, amelyek jólesőn melengetik a néző szívet.
A Blahalouisiana fesztiválkoncertje
Fotó: JUNO11
Életed mozija – hangzik a film másik szlogenje
A fiatalabb generációknak is annyit ad ez a film, mint a hőskor fesztiválozóinak? Inkább azok számára gazdag és üdítő, akik nem a zenei szektor szereplői és most pillantanak be először a magyar fesztiválok kulisszái mögé?
Egy korszak vége a hazai fesztiválozásban
Ahogyan Lobeinwein Norbert fogalmaz: most jött el egy korszak vége. Noresz az idei Strand Fesztiválon, a Dalszerző podcastjében beszélt arról, hogy a közelmúltban beszélgettek a szervező kollégákkal arról, hogy hogyan haladhat tovább a fesztiválok jövője a mai Magyarországon.
Vajon a jövő generációja is megtapasztalhatja majd, hogy milyen érzés a porból lett szabadság?
Közönség-találkozós vetítések listája itt.
A Fesztiválország 2025. szeptember 18-tól országosan látható a hazai mozikban.
Fotók: JUNO11
