|
|
|
Mint a magányos fiz, oly árva vagyok
Oly nagyon fáj, hogy galambom elhagyott
Elhagyott, s azóta vigaszt nem lelek,
Minden hajnalban könnyeimmel kelek
Mégsem húzza teher eztán a szívem
Verjen meg az Isten, ha tovább viszem!
Áldjon az ég, rózsám, hogy visszatérsz,
már nem hiszem…
Néki neveltem a fűzfa árnyékát
Kötöttem minden nap egy friss bokrétát
Igaz szerelmemet mégsem kereste
Más alszik karjaidban minden este
Mégsem húzza teher eztán a szívem
Verjen meg az Isten, ha tovább viszem!
Áldjon az ég, rózsám… Na na na na na na…
Úgy őrzöm rózsáimat, mint az övét
Könnyeimmel öntözöm gyönge tövét
Eltérítette a kis patak vizét,
Oly rég elfelejtettem a csók ízét
Mégsem húzza teher eztán a szívem
Verjen meg az Isten, ha tovább viszem!
Áldjon az ég, rózsám, hogy visszatérsz,
már nem hiszem…
Na na na…
