|
|
|
| Előadó: | Hevesi Tamás |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Hevesi Tamás Ismeretlen, Nem Védett Szerző |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A dakoták vad vidékén, a kultúrától messze
Hol a tam-tam dobok szólnak, és a fákon skalpok lógnak,
Ott történt e kis mese:
A három vidám, de vad indián élt a dzsungel mélyén,
ahol sok a lián.
Régóta már, hogy skalpokra vár,
minden éjjel vad harci táncot jár.
Egy hajnalom, hallgatagon elindultak kúszva az avaron,
Halkan kúszik mind a három, mint a kígyó fent az ágon.
A szájukban a tomahawk, estére meglesz a skalp.
mert a három vidám, de van indián óvatosan kúszik a nyomok után.
Egy orángután, fenn, fenn a kókuszfán csodálkozva bámul a nagy csodán.
Ők a nyomokon addig mentek, míg egy tisztásra nem érnek,
a tisztáson egy karaván, a karaván mellett egy gyönyörű lány.
A három vidám, de vad indián egyszerre mondták:
de gyönyörű lány.
Nem vártak soká, elrabolták az első éjszakán.
Így esett meg az az eset, hogy a sápadtarcú lány
a dzsungel kedvence lett.
Azóta nem kell már a békepipa, jazz kell, jazz kell, nincs itt hiba,
Három éve, három éve a dzsungel csak tangót jár.
Azóta nem kell már a békepipa, jazz kell, jazz kell, nincs itt hiba,
Három éve, három éve a dzsungel csak tangót jár.
Azóta nem kell már a békepipa, jazz kell, jazz kell, nincs itt hiba,
Három éve, három éve a dzsungel csak tangót jár.
Azóta nem kell már a békepipa, jazz kell, jazz kell, nincs itt hiba,
Három éve, három éve a dzsungel csak tangót jár.
Azóta nem kell már a békepipa, jazz kell, jazz kell, nincs itt hiba,
Három éve, három éve a dzsungel csak tangót jár.
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton
