|
|
|
|
|
Rém Srác:
Megvan mindenem, mégsem vagyok elégedett.
Aki azt mondta, boldog vagyok, nagyot tévedett.
Valami más életet nézhetett, nem az enyémet.
Az anyagcserém helyett megoldom az élet-cserémet.
Tudom, vár az enyészet, hagyom az egészet.
Szaporán veszek levegőt: ki-, és belégzek.
Lehet, hogy kevés lesz, pedig kapkodok fejvesztve.
Alul vagyok fejlesztve, csak bolyongok elveszve.
Nem ez volt tervezve, hanem valami sokkal másabb.
Vége az áltatásnak. Mondd meg, mi másra vágyjak?!
Van fedél a fejem felett, van mindig, mit ennem,
Van egy nagy szerelmem, de nyugtalan a lelkem.
Magam sem értem, miért állok az egész világgal perben.
A manipulációval áll szemben minden sejtem és szervem.
Az erőm az elmém. A templomom a testem.
Mint Pablo Picasso, a jövőmet vésszeltelinek festem.
Néha felkelni sincs erőm, néha még gondolkodni is fáj.
Az emberek egy, a normától elkóborolt nyáj.
De mivel ők vannak többen, így én tűnök annak.
Én vagyok kitéve életveszélyes hevének a Napnak.
Én vagyok az igaz, a hű, a jó, a jámbor.
És ők szívják ki állandóan az oxigént a számból.
Hát csoda, hogy dühös leszek, hogy van, mikor tudnék gyilkolni?
Félnek, hisz látszódik rajtam. Nem tudom titkolni.
Zsír Srác:
Rájöttem, szar vagyok, egy negatív elem.
Szerintem, még sörözni sem lenne kedved velem.
Rossz a felfogásom, a gondolkodásom.
Biztos, romlott az egész belső felem.
Nincs bennem emberek iránti eredendő félelmem.
Nem értem, miért kell nekem nyáron is telelnem.
A tetteimért minden hülyének felelnem.
Szar az egész világ, szar vagyok én is.
Olyan, mint az igazi: lágy is, kemény is.
Még rajtam végigfut az érzelmek és gondolatok egész skálája,
Addig a világ ugyanazt a 2 sort skandálja.
A papírt szídja, de azért használja.
Majmokat nevelnek, rajtuk nevetnek,
Kalodába veretnek, magukból kivetnek.
Szarnak, szart hagynak; ha elkapnak, bevarrnak.
Minden hitetlent elhagynak, minden ártatlant vallatnak.
Elegem van belőled, te híg, büdös trágya.
Te utolsó féreg, az emberek vágya.
Nyugodt Srác:
Rájöttem, szar vagyok, szar, amit csinálok,
Sokszor légüres tér, amibe kiáltok. De mit vártok?
Hogy a társadalom szerves tagjaként éljek?
Hát, az vagyok, van péniszem, megmutatom, ha kéred.
Ha ez nem elég, BASSZÁTOK MEG, ez a véleményem,
És belemondom a pofádba, fröcsögő nyállal, keményen.
Tiszta szívvel állok elétek, így fordulok felétek,
Míg ti megaláztok, lenéztek, s oda a szép remények.
A kudarc a párnám, köröttem ármány, becstelen élet vár rám,
Fölöttem varjú kárál, köpőlégy érzi a szagom és rámszáll.
De a Nyugodt Srác megcsinálja, Ő lesz a szarok Messiása,
Az utolsó remény, és ismét lágy, nem kemény,
Lenyugszik, de nem szerény, és visszatér belém, az Élet,
Még nem láttam ilyen gyönyörű szépet, ilyen tükörképet,
Ami ötletekkel teli, s dühében nem a falat veri,
És meri vállalni, hogy mivé lett és hova jutott,
S hogy eddig mást sem tudott, mint szar-létén sírni,
De már nem kell többé bújkálni, és nem lesz miért pírni.
Beteg Srác:
Lusta vagyok, tróger és trehány,
Ha valaki megnézi a szobámat, a közepére behány,
Keveset mozgok, csak a WC-re járok,
Szarok egy keveset, rágyújtok és várok,
Míg a szag olyan erőssé válik,
Hogy a WC faláról a vakolat málik.
Hát ez vagyok Én, az emberiség szégyene,
Aki bár undorító, hisz életének egyetlen lényege,
A légzés folytonosságának fenntartása,
A sör tisztelete és rendszeres fogyasztása,
S a megszáradt takony külszíni fejtése,
Én vagyok a teremtés koronája, az emberiség sertése.
A púp a hátadon, a legaljasabb rágalom,
Gusztustalan féreg vagyok, de ezt boldogan vállalom.
S nem is megyek sehova, hisz nem ettem én meszet,
Mert én tudom a titkot:
Minden út Rómába vezet.
Én viszont nem beszélni idegen nyelveket,
Különben is itt születtem és ez lesz a föld,
Ami eltemet.
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
