|
|
|
| Előadó: | Fhészek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
ODUPLA:
Báros a hangulatom, bár már nálam ez nem fless.
Sebhelyesek settenkedtek, sem helyesek és nem fejesek.
Fejetlen kisgyerekek voltunk, de még nem vágtuk,
ez a kút a WU, amibe beleesünk, ez lesz a vesztünk.
Gyere közelebb, hadd meséljek ennél szebbeket, a rakétát átadom, de nem feledem,
mikor egyszer szétverték a fejem,
de nem kérdeztem mit vétettem, szerelembe is beleestem.
Szilvia fényesebb, mint a hajnal csillaga, csillapíthatatlan érzések hada, Angie szava.
Még emlékszem a szagodra, vak voltam, de már látok,
hideg korlátok, sarkok, itt vannak a wacuumos arcok.
Készfhészek, Odupla, meg Kórboncnok,
A haláltól ódzkodok, vacogok, ha a magányra gondolok.
Gondolatban, gondolában, gondolkozok, sóhajtok, mokoját gyújtok, ti meg csak gyúrtok.
Lámpát gyújtok az éjszakában, hallgass az éj szavában, élj szabadon, mint a Szaharában,
szemedet vájják ki a szarkák, ha szádra veszed a Sectah-t,
Tábortüzet rakok az üres téren.
Látszik a leheletem az üvegen, üldözött lettem, csúf öregek suttognak körülöttem.
Körön belül körülbelül nem tudom mit vétettem.
SAIID:
Az egyik hányik a pucctól, a másiknak bűz van a tabánban
De itt, ott is lopnak, mint a ?Tűz van babám?-ban
Pöttöm Pannáknak, Hüvelyk Matyiknak kisujjnyi a szállás
szóra bírnak, ha indul a kisujj-nyiszálás
Sok aki dzsóra virrad ott is, Párosok, meg páratlanok
Sárosok, meg ártatlanok, elítéltek, pártatlanok
Nem menekülhet az ál-intelek2Unlimited,
A fáin telek túloldalán is állon intenek
A tudásod ásod alá, mert az túl általános
De lesz megint ősz, és jönnek megint telek
Egyesek le tudják szarni, de legyintenek bután is
Ez már annyira véres, hogy szinte nem brutális
Itt színtelen a színes, szagtalan az aktuális, amit hintenek
Nincs a másiknak a szintje meg
De nekimennek a hintóknak a hentesek
Mert túl sokáig lógtak kint a szennyesek...
Kertváros, herkások, telehányt wc
Egyedül nem megy csak a fele abc
Spanom mérd meg még egyszer kérlek a másfél g-t
De most használj más mércét
Mindenhol klikkekben ülünk, mint az utolsó vacsorán
De ez hagyomány, mint a késsel hadonászó apukák
ha felsír esténként a nem kívánt adomány
na jóvan ne pofázzá? adom má?!
Álmomban egy au-pair lecidál a tengeren is túl
És az alkesz megráncigál, ha a kender letisztult
De igazából silány ez a valóság
A nők csak műkörmös, parókás,
Fiatalnak tűnő parfümtől bűzlő csalóka mamókák
Itt az oldalwiz az halott ág.
Összekólázott ruhák lógnak a fregolin
Szól a halálfos zsigulikból a shaolin!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
