|
|
|
Az Időutazó:
A Ricsiék...
A Fekete Lovag és Az Időutazó...
Kísérleti szérum...
Ezt a számot a lelki szegényeknek ajánljuk, hogy övék legyen a Mennynek Országa...
Az Időutazó:
A labor mélyén, egy szérumon dolgozom, mire használhatom majd,
Ezen gondolkodom
Kis kígyóméreg, pókháló, békanyál és kell hozzá egy kis ecet
Úgy hangzik a képlet, mint egy boszorkány recept
Vagy egy bájital, vagy egy szérum, ami az időkapun repíthet át,
Miután beveszed "Az érzékek borzadalmát" élheted át
Nem hiszed el, a szemed mit lát, könnyen azonosíthatod, amit ittál
A reflexeid, mint egy macskáé, füleid, mint a denevéré
A szérum erejét ésszel senki fel nem érné, csak a szert kérné
Segítségét, az emberek szívesen vennék, a jövőt megnéznék
De tudom, ha látnák, azt mondanák: "Jöttünk, láttunk,
De visszamennénk..."
Hiszen ott is én lennék, egyetemre mennék, kitanulni a génsebészetet
Hallgatnám az üres érveléseket, az új tudományi ág mellett
Hogy az egér hátára fület ragasztani miért kellett?
Hogy az X-et az Y kromoszómától elválasztani mennyi időbe is tellett.
Hogy a klónozásban mennyi új lehetőség is rejlett
Hogy az új technológia valójában milyen fejlett.
Hogy a hiányos végtagú ember lába helyett miért fej lett?
A szérum mégis el fog készülni, mert nem érdemeltek mást
Hiszen a bűneitekért szenvedni fogtok, nem adok feloldást
Istent játszom én is, mert csak Én tudom a megoldást
A fennmaradáshoz szívhatjátok majd egymás vérét
Mert Én mondom majd meg, mi jelenti a Világvégét
Úgy alakítom, ahogy akarom a történelem képét
Ha akarom, elpusztíthatom a világ összes népét
És meg is erőszakolhatom az Univerzum szépét
Hiszen én vagyok Frankenstein, egy meg nem értett tudós
Aki életre keltettem már egy halottat
Nem mondhatod, hogy a történetemet még nem hallottad
Hiszen a memoárom ihlette meg Mary Shelly-t
Mert meg akarta a világgal ismertetni ezt a különös zsenit
A Fekete Lovag:
Új testbe bújva vágyom az újra és szarok a múltra,
Mert nekem semmi se szent, hiszen uralni akarom a jelent
Felrúgok minden hagyományt és szabályt,
Melyek évszázadokon át jelentették az értéket
De ki határozza meg azt a mértéket, hogy meddig mehetek el?
Talán Isten, akit sohasem láttam?
Aki sohasem jött, pedig vártam?
Itt van évezrednyi tudás nálam
Ti kis pondrók, csak nyalhatjátok a talpam!
Jobbá akarom tenni a világot a tudásom által
Megkönnyítem az életeteket a tudomány hatalmával
Sokan azt mondják, hogy ez a sarlatán nem általl
Kísérletezni az állatokon és az embereken
Beavatkozva a természet rendjébe, teremteni csak Istennek van joga
Azt mondják, az elmém megháborodott, pedig a többi ember az ostoba
Felháborodott vagyok, hiszen én csak segíteni akarok
A kémcsöveimben ismeretlen eredetű molekulákat kavarok
A jelenlétemmel sokakat zavarok, elkergetnének, de maradok
Én és Az Időutazó a kísérleteinkkel meggyógyítjuk a rákot,
Az AIDS-et, a leukémiát, és kezeljük a paranoid skizofréniát
Még évszázadokon át fogják emlegetni a nevünket
Dicsérni fogják bátorságunkat, és éles eszünket,
De addig is sokan karóba húznának, vagy felakasztanának
Befalaznának, lelőnének vagy lenyakaznának
Végszó:
Kétfejű emberek...
Keresztezzük az embert a gorillával...
Élesszük fel a neandervölgyit a fennmaradt csontokból...
Fossziliákból teremtsünk új dinoszauruszokat...
Teremtsük meg a Felsőbbrendű emberi fajt,
Akiknek sem testi, sem lelki, sem szellemi hibáik nincsenek...
A többi embert irtsuk ki, hogy még hírmondójuk se maradjon...
Teremtsünk tökéletes embereket...
Romboljunk le évezredek tradícióit...
Legyünk Istenek...
*Ettore megjön*
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
