|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | Magyarország rémálma II. - A strici visszatér |
| Megjelenés: | 2000 |
| Hossz: | 03:28 |
| Szövegírók: |
Pityinger László (Dopeman) Pityinger László |
|
László Viktor |
|
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
[Első Versszak: Dopeman]
Az arcomon mosoly, de a szememből
A halál néz rád és látod a puskát
Hallod, ahogy felhúzom a dum-dum-ot
És megérzed, mikor beléd pumpálom az ólmot
Minden golyómnak meg van a kibaszott neve
És oda is kerül, ahol a helye
Van barátom, benn a fejedben
Élvezem, ahogy látom, kihunyni az életed
A szemedben, nem tudom, mi a szégyen
Csak nevetek, miközben kiveszem a zsebedből
A pénzedet, sajna, a szokásom drága
A múlthéten fölment, a cuccnak az ára
A rabi megvolt, mert kellett a pénz
És én hazatettelek, mert úgy nem beszélsz
Szerencsétlenségedre, a pénzem elfogyott
A tiedre meg szükség van, mert függő vagyok
Ha hozzá nem jutok, rosszul vagyok
És nincs az a pina, ami ilyenkor feldob
Olyan vagyok, mint az éhező vad
Amíg a díler telefonja meg nem nyugtat
Refrén: 2X
Megmondtam neked, hogy ilyen a cucc (papa)
Ha egyszer elkezdted, a Pokolba jutsz (pa pa)
Lehet az börtön, lehet az temető
Mindegy, csak ott is legyen egy fecskendő (prrr pa pa)
[Második Versszak: Dopeman]
Az asztal fölött ülök, és az utolsó csíkot szívom
Meg vagyok feszítve és nincsen több cuccom
Mitévő legyek? A díleremtől én már
Nem kapok több kibaszott hitelt
Hívom a spanokat és földobom a labdát
Mi lenne, ha a köcsögöt kirabolnánk?
A kocsiban ráz minket a hideg, a kapuja
Előtt befordul a verda, a barom végre megjött
Minek ide duma! Fejemen a csukja
Kezemben a kés odalépek és vesén lesz szúrva
Nem is tud szólni semmit,
Csak a madár a földön, dögledezve fekszik
Kezdődhet a fosztogatás
Nálunk a kulcsa, tehát nyitva van a lakás
Olyan mint a kincsesbánya, csak nem a negyven rabló
Hanem Dopeman fosztogatja
Nálunk a fuksz, a cucc és a pénz
Ideje megpattani, egyet még szívjunk és tünés
Megmondtam neked, hogy ilyen a cucc
Ha egyszer elkezdted, a Pokolba jutsz
Refrén: 2X
(a refrén végén megváltozik az ütem)
[Harmadik Versszak: Dopeman]
Az elején azt hittem, én sose leszek függő
De szépen azzá váltam, amint múlott az idő
Minden, éjszaka hazabasztam magam
És nem vettem észre, hogy az összes
Pénzemet, elszívtam
Azelőtt komolyan vettek, ma meg ha látnak
Simán leköcsögöznek
Engem nem izgat, hogy miket is mondasz
Ha beszúrom a barnát, megkapom a vigaszt
Annak idején koksszal meg speeddel kezdtem
De utána nagyon-nagyon megfeszültem
Elúsztak alólam kocsik meg a láncok
És azon kaptam magam, hogy nem pénzért
Hanem, cuccért, újítok, most már mindegy
Ha nem adod a pénzed, én elveszem tőled
Mert szúrnom kell, lőnöm kell, szívnom kell,
És ha azt mondom kell, én nem várhatok ember
Az ember tervez, a cucc meg végez
Ha rajta vagy, tudod, nem izgat, hova kerülhetsz
Lehet az börtön, lehet az temető
Mindegy, csak ott is legyen egy fecskendő
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
