|
|
|
Távoli harang kondul a háztetők felett,
a ködben szétgurult,
a hajnali pára kacagó gyöngysor
az autók ablakán.
Kezébe szorítja lepedőnket a kénytelen ébredés,
s bár gyönge a karja még,
egy mozdulattal kiborít minket az
álmok csöndjeiből.
Refrén:
Ez az egész oly különös,
ez a korai fénysugár,
meg a lebegő utcazaj,
amikor jóreggelt kíván.
Játszani hívogat
a kávé az asztalon,
meg a szomszéd rádió,
amikor ismeretlenül
jóreggelt kíván.
Néhány sietős lépés koppan a nedves köveken,
ahogy oly sok éve már
útnak indult a megszokás,-
döcögő villamoson.
S amerre jár, varázspálcát zörget a lámpavason.
Élni rezdül a város,
s életre kelti a vad rohanást bennünk,-
nap-nap után.
Refrén.
ONLINE MEGHÍVÓ
