|
|
|
| Előadó: | Kaláka |
|---|---|
| Album: | 25 |
| Megjelenés: | 1994 |
| Hossz: | 4:51 |
| Szövegírók: |
Petőfi Sándor |
|
Radványi Balázs |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | megzenésített vers |
| Címkék: | Keressük! |
Kivül-belül szomorú csárda ez
A Kutyakaparó,
Éhen-szomjan szokott itt maradni
A jámbor útazó,
Mert eledelt nem kap, és hogyha csak
Rápillant borára,
Megátkozza Nóét, hogy szőlőt is
Vett be a bárkába.
A kis szobán hosszu vékony asztal
Nyujtózkodik végig,
Feldőléstül erőtlen lábai
Már csak alig védik.
Amily hosszu az asztal, mellette
Olyan hosszu a pad,
Közepe, nem a sok űlés, hanem
Vénség miatt horpad.
Átellenben az ágy. Réges-régen
Lehetett megvetve;
Lefekünni beléje, nem támad
Senkinek is kedve.
Fejét egyik vállára bocsátá
A pufók kemence,
Redők gyanánt tisztes agg homloka
Meg van repedezve.
Mogorva vén ember itt a csaplár,
Szavát sem hallani,
Szájat ő csak azért tart, hogy legyen
Mivel ásítani.
Ilyen a csaplár, a vén Dömötör;
Hát a felesége?
Ez takaros menyecske lehetett
Annak idejébe'.
De az idő a szegény jó asszonyt
Megviselte rútul,
Noha ötven, ötvenöt esztendőn
Még nem igen van túl.
Boglyas fakó haja beillenék
Repce-petrencének,
És melléje mindjárt szörnyü képe
Madárijesztőnek.
Ő sem igen beszél; s ha szól, száját
Szidalomra nyitja,
Hogy a vármegye a betyárokat
Már mind kipusztítja;
Még mikor a világ ezeké volt,
Ha nem csordult, cseppent,
De ezek híjával a kereset
Egészen megcsökkent. -
Odabenn a Kutyakaparóban
Igy forog a világ,
Ily szomorún, s az ember vidámabb
Dolgot kivűl se' lát.
Ablaka csak egy van, és annak is
Üveg csak a fele,
Fele pedig ó kalendáriom
Kitépett levele.
Pendelyes gyerek voltam még, mikor
Az az eső esett,
Mely falának kétharmad részéről
Levitte a meszet,
S ami rajta imitt-amott maradt,
Az egészen sárga,
S korommal írt furcsa figurákkal
Van telefirkálva.
Pózna végén abroncs a cégére,
Ha véle összevesz
A szellő, mint az akasztott ember,
Oly búsan lengedez.
Jószágból a csaplárnak nem jutott
Egyéb egy kuvasznál;
A ház végénél szundikál naphosszat,
Nem árt, nem is használ.
És amilyen maga ez a csárda,
Olyan a vidéke,
Körülötte a homokbuckáknak
Se' hossza, se' vége.
A meztelen homokban alig teng
Egy-két gyalogbodza,
Mely fekete gyümölcsét nyaranként
Kedvetlenül hozza.
A harangszó a távol falukból
Meghalni jár ide,
S az eltévedt madár körülnéz csak
S odább megy ízibe.
Még a nap sem süt itt úgy, mint máshol;
Bágyadtabb sugára,
Mintha szánakozva tekintene
Ez árva csárdára.
A csárdától vagy száz lépésnyire,
Kopár dombtetőn fent,
Senki által meg nem látogatva,
Áll egy régi kőszent;
Ennek is valaki egy kopott tarisznyát
Akasztott nyakába,
Mintha mondta volna: menj isten hirével,
Mit állsz itt hiába!
„Légy jó mindhalálig” – ezzel a címmel osztja meg Peter Srámek új, édesanyjának szánt felvételét, aki az előadó videóklipjében is feltűnik. Az énekes Budapesti Kongresszusi Központban megtartott, teltházas koncertjén lépett fel Delhusa Gjon, ezúttal a stúdióban találkoztak újra az EMeRTon-díjas szövegíróval és dalszerzővel.
„Gjonival nem először dolgoztam együtt. Hál’ istennek, jó barátok is vagyunk és nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Kiemelni a „Madarak szálltak” című, közös dalunkat tudom, mert az még a Jimmy-sorozat előtt készült és a közönség nagyon szereti.
Djoni már akkor mellettem állt, amikor nem volt még ez a nagy hajtás körülöttem és ugyanúgy mellettem áll most, hogy sikeres mondhatom magam. Jó dalokat ír, tudja, milyen az ízlésem. Soha nem utasítottam el egy dalát sem. A „Légy jó mindhalálig”-nál sem volt ez másként, ráadásul úgy, hogy ez egy nagyon személyes szerzemény, hiszen édesanyámról szól. Nagy szó számomra, hogy elő tudom úgy adni, mintha én írtam volna” – mondta el Peter Srámek az együttműködés hátterét.
„Úgy gondolom, mindenkinek volt vagy van anyukája és kötődik valahogy hozzá. Szerencsés dolog az anyaságról énekelni. Én ugyan még nem vagyok szülő, de ahogy édesanyámon látom, ő mióta megszülettünk, értünk él. Nem mondanám munkának, de egy kötelezettség, ami a szívéből jön. Nagyon nagy szerencsém van, 100%-ban megbízom benne, mindent tud rólam, mindenben segít”
– meséli Peter, aki mióta Magyarországon él kétszer köszönti fel édesanyját, hiszen Szlovákiában május második vasárnapján van az ünnep.
„Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy amióta Magyarországon vagyok, mindkét helyen felköszöntöm. Már mind a kétszer el is várja. Egyik héten Magyarországon, másik héten Szlovákiában köszöntöm. Anyukám nagyon szereti a virágokat, édességeket, de nincsenek nagy igényei, ha csak felköszöntöm, a szép szó is bőven elég neki.”
A szlovák művész mindenképpen szeretett volna olyan helyen forgatni egy videóklipet, amely illik édesanyjához, így esett a választása a Budapesti Operettszínház kistermére. Az ihletet pedig Justin Bieber & benny blanco közöse, a „Lonely” adta, amely Peter számára nagy kedvenc.
