|
|
|
A jövő messzi távolból feléd int
és kacsint rád.
Oh, te némán figyelsz, de belül már
egy okos pillanatra vársz.
A tér és az idő megfelel,
Hogy tudd és rajthoz állj.
Már látod, hogy mi az a fény,
ami az ajtón túl vár rád.
Már ismered, hisz ismer rég.
Oh, hát vedd el, ne félj!
Szinte perzsel a szomjúság,
hogy az álmod megtaláld.
Most minden okosan összeér.
Már csak a szíved kell még!
Már réges-régen megtanultad,
hogy mi az, amit tudnod kell.
Oh, hát fedezd fel a valóságot,
néha úgyis csak a csend felel.
De most a tér és az idő megfelel,
hogy megérintsen az okosság.
Már látod, hogy mi az a fény,
ami az ajtón túl vár rád.
Már ismered, hisz ismer rég.
Oh, hát vedd el, ne félj!
Szinte perzsel a szomjúság,
hogy az álmod megtaláld.
Most minden okosan összeér.
Már csak a szíved kell még!
Néha elég érezned,
szimplán csak lélegezned,
De ha eljön a pillanat
hát tedd, mit tenned kell!
Már látod, hogy mi az a fény,
ami az ajtón túl vár rád.
Már ismered, hisz ismer rég.
Oh, hát vedd el, ne félj!
Szinte perzsel a szomjúság,
hogy az álmod megtaláld.
Most minden okosan összeér.
Már csak a szíved kell még!
MÁR CSAK A SZÍVED KELL MÉG !!!
Ez itt az ÉRZÉS!
