|
|
|
| Előadó: | Mr. Rick |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Fülöp Csaba Fekaris Dino George Perren Frederick J |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Minden véget ért,annyi év után,
Egyszer csak eljött az a furcsa álmos délután,
Aztán hosszú éjszakák és fázos nappalok,
Azt hittem én mindent végleg feladok,
És jött egy nap,nincs semmi vész,
Itt vagy és azt mondod,hogy félre értés volt csak az egész,
Bár úgy éreztem én hogy minden össze dől,
De rá jöttem hogy nélküled is forog még a föld!
Van még remény,túlélem én,
Nyítva az ajtó,lépd át a holnap küszöbét.
Ha egyszer azt mondtad,ennyi volt szívem,
Itt a vége,akkor tényleg igy legyen!
Engem ne várj,már úgy se fáj,
Ennyi elég volt a könnyekből,ne hívj ha nem muszály,
Kérlek újra el ne hidd,hogy rendben lesz megint,
Már ne várj,engem ne várj,engem ne várj!!
Semmi sincs talán,ami össze tart,
Egyszer elmúlt,te még is mást akarsz,
Ó mondd most mire vársz,ennyi mért nem volt elég,
Már igy is jó,menj és vissza sose nézz!
És hogyha látsz más oldalán,
Hát te akartad így,nem az én hibám,
És nem mondhatod az hogy rossz voltam veled,
Most újra szabad vagy és bárki mással újra kezdheted!
Van még remény,túlélem én,
Nyítva az ajtó,lépd át a holnap küszöbét.
Ha egyszer azt mondtad,hogy ennyi volt szívem,
Itt a vége,akkor tényleg igy legyen!
Engem ne várj,már úgy se fáj,
Ennyi elég volt a könnyekből,ne hívj ha nem muszály,
Kérlek újra el ne hidd,hogy rendben lesz megint,
Már ne várj,engem ne várj,engem ne várj!!
Van még remény,túlélem én,
Nyítva az ajtó,lépd át a holnap küszöbét.
Ha egyszer azt mondtad,ennyi volt szívem,
Itt a vége,akkor tényleg igy legyen!
Engem ne várj,már úgy se fáj,
Ennyi elég volt a könnyekből,ne hívj ha nem muszály,
Kérlek újra el ne hidd,hogy rendben lesz megint,
Már ne várj,engem ne várj,
Van még remény,túlélem én,
Nyítva az ajtó,lépd át a holnap küszöbét.
Ha egyszer azt mondtad,ennyi volt szívem,
Itt a vége,akkor tényleg igy legyen!
Engem ne várj,már úgy se fáj,
Ennyi elég volt a könnyekből,ne hívj ha nem muszály,
Kérlek újra el ne hidd,hogy rendben lesz megint,
Már ne várj,engem ne várj,engem ne várj!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
