|
|
|
| Előadó: | Kétarc |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ha minden bűn egy koporsószeg, én fakír lehetnék,
Felkötöttem volna magam, de félek, újraszületnék,
Romániában élek, egyértelmű, aszkéta vagyok,
Az élet összes élvezhető dolgaival felhagyok,
Cselgáncsoztam, aikidoztam, karatéztam betört orral,
De a vágyam az, hogy megbirkózzam a nyomorral,
Attól nem angyal a nőd, hogy szárnyasbetétet használ,
„Megtaláltam az igazit!”, mér’, eddig guminőket basztál?,
A banda egy család, a húgod nem kefél, kopasd le,
Ha a falnak is füle van, fogd meg, és szopasd le,
A véremben a bűnözés, eddig senkinek se szóltam,
De jó, ha tudod rólam, hogy már több nőt is meggyilkoltam,
Egy dagadt disznó egyszer úgy élvezte, csak hörgött,
Nem volt nálam óvszer, ne félj, ittam gumibogyószörpöt,
Mindegyik azt hiszi, nő lett a legelső pár csepp vértől,
Mi az anyád, feszítesz, tán szédülsz a szárazkenyértől?,
Királylány, azt hiszi, mert kékszemű és szőke,
Rágyújtom a házat, te lehetsz Hamupipőke,
14 éves, és már megjött neki az első havi
Gyerektartás, gyerekek, nincsen itt elbaszva valami?,
„A számból szedted ki a szót!”, az a faszom vót,
Kussolj, ha velem beszélsz, fényezd a kurva koporsót,
Mindenki úgy pakolja belétek, mint a vederbe,
Nézz rám, hidd el, jobb, ha pánikba esel, nem teherbe.
Refr.:
Mindenfelé trógerek, kurvák és nepperek,
Én csak a bukott szociális osztálynak rappelek,
A szép lányokkal túl nehezen barátkozik a faszom,
Olyan édes, félek, cukorbeteg leszek, ha megbaszom.
Mindenfelé trógerek, kurvák és nepperek,
Én csak a bukott szociális osztálynak rappelek,
A szép lányokkal túl nehezen barátkozik a faszom,
Olyan édes, félek, cukorbeteg leszek, ha megbaszom.
Kultúrálódni nehéz, mindenki jobban szeret baszni,
Sajnos csak kevesen tudnak a sorok között olvasni,
„Új albumodról van szó, ahol elmélkedsz a koron?”,
Egy faszt, hülye vagy?, a kurvákról kinn a kocsisoron,
A higiénia nem lényeges, drog legyen és pia,
Mindegyik azt hiszi, kocsiban szopni autonómia,
Egy faszom van, de két kezem, néha én is szeretkezem,
Az alvilágban verőember lehetnék, de megfeledkezem
Arról, ez túl veszélyes, ahol nyakig ér a kaki,
A hálapénz mikor hál’ Istennek, végre leszop valaki,
Nem vagyok se szűz, se szent, nem leszek mártír,
Élvezem az életet, akár egy menstruáló vámpír,
Állítólag modell is lehetne a foglalkozásom,
Akkora a csernobili szexuális kisugárzásom,
A suliban buktak utánam a nők, ja, megbuktak,
Mindig jókat beszélgettem azzal, akit mások dugtak.
Refr. 1x
Miről ismersz fel egy gengszterrappert a többiek között?,
Gázspray-el csinál grafitit, miután kiköltözött,
A kurva kibaszott börtönkerítésre,
S végül könnyes szemekkel beül a diavetítésre,
Megnéztem volna Sámsont, ha nem rockernek nevelik,
Rapperként a gettóban kopaszon mivel dicsekedik,
Azt akarom, ha lehet, mielőtt börtönbe visznek,
Szép halálom legyen, mondjuk, mint Jimmy Hendrix-nek,
Miért lőnek mindig először levegőbe a zsaruk?,
Mivel tudják, akkor a kezükben a röhejes szaruk,
Több esély, hogy beálljon a golyóáltali halál,
Hogyha fellövik, s ha leesik, lehet, még fejbe talál,
Nem terjesztem a drogot, de ez így nem megy, látom,
Ha senki se szívja a faszom, kokainba mártom,
Vágyom egy családra, aki nem tud rám megharagudni,
Egy feleségre, akit többet fogok majd verni, mint dugni,
„Úgy öltözködj, ne látszódjon az, hogy megettek a drogok,
A fekete soványít!”, mér’, ha vöröset baszok, hízni fogok?,
2 arcom van, és eddig nem láttátok, csak a jobbat,
„Büdös, kurva kölyök, eladta a Sokol rádiómat!”,
Majd ha látok egy parasztot ásni ’ádidász’ bocskorral,
Elismerem, ez az ország, baszd meg, halad a korral,
Öltöny, zakó, nyakkendő, ezt szeretik a lányok,
De már unom, mindig belelóg a szarba, mikor hányok.
Refr. 1x
Tudom, te előre szóltál, csak nem hallottalak,
A jövőmet építettem, de rámszakadtak a falak,
Betelt a pohár, én meg mindig kiittam, mint egy barom,
Megfogtam Isten lábát, s végigtrappolt velem a szaron.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
