|
|
|
Könnyeket csal ez a megkopott kép, jajj, szomorú szemeimre:
Állt a híd tetején, s zokogott az apám, az az alkoholista, az Imre.
Bús könnyünk hull a vén Dunába, s pálinkát vedelünk,
kis lépés ez az emberiségnek, de óriási lépés nekünk!
És jön a hajnal, s a holnap keserve a fáradt agyunkban lüktet.
Csak szállni a széllel, az volna jó, gyönyörű s szomorú ez az élet!
Soha nincs jó kedvünk, mert rossz kedvünk van, hát pálinkát vedelünk,
kis lépés ez az emberiségnek ,de óriási lépés nekünk!
Hallani halkan, hogy dobban a dallam és éget a szádban a szesznek az íze, ha hallod a hangját a szívben a dalnak, a vér szava lüktet a szív ütemére, a szív ütemére a vérben a vérrel a tűz. ( Hejj! )
Könnyeket csal el a híd tetején ez a bús, könnyű szél szemeimre,
és itt állok, mint a jó apám, aki leugrott innen, az Imre.
Bús könnyünk hull a vén Dunába, s pálinkát vedelünk,
kis lépés ez az emberiségnek, de óriási lépés nekünk!
Soha nincs jó kedvünk, mert rossz kedvünk van, hát pálinkát vedelünk,
kis lépés ez az emberiségnek, de óriási lépés nekünk!
Hát nincs jó kedvünk, mert rossz kedvünk van, hát pálinkát vedelünk,
kis lépés ez az emberiségnek, de nagy lépés nekünk!
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
