|
|
|
Egy nyár éjszaka történt,
mikor egy parkban láttalak.
Nem ismertelek én még,
de már éreztem azt:
ha meg csókolnál,
viszonoznám azt úgy,
hogy soha nem feleded el,
milyen egy igazi csók!
Az éj leszállt.
A csillagok égtek,
hozzám simulva csókoltál!
Az éj leszállt, és akkor azt ígérted,
hogy soha nem hagyjuk el egymást.
Pár hónappal később,
azt hittem minden rendben van,
de én kiszúrtalak fentről,
de mással láttalak.
Megcsókoltál egy fiút lenn az utcán.
Nem tudod, mekkora fájdalmat okoztál.
Mondd, miért volt így?
Mitől volt jobb az a másik?
Mért nem voltam neked elég?
Mondd, miért?
Így törént, a szerelem velem játszik,
hiába másként szeretném!
Ez már egy éve történt.
Azóta nem gondolok rád.
Hív az élet, mennék.
De hadd várjon a világ.
Azóta téged elfeledtelek rég,
mostanáig, míg vissza nem jöttél.
Hiába szólsz, mindegy, bármit gondolsz.
Megcsaltál és nem szeretlek már.
Hiába sírsz, érezd, milyen érzés,
a szerelmed nem kell már rég.
Hiába szólsz, mindegy bármit gondolsz.
Megcsaltál, és nem szeretlek már.
Hiába sírsz, érezd milyen érzés,
hogy a szerelmed nem kell már rég!!!
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
